A gyerekek jól vannak

Avagy a mai mozi délután filmje.

Miután a neten rátaláltam a címre és kattintottam, csak a rövid ismertetőjét olvastam el, és a képeket néztem meg a filmrészletekről. Nem tudtam mit várjak a filmtől, őszintén szólva. Igazából csak kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, ha már egy

szer a 2011-es Golden Globe legjobb film díjat, zenés film és vígjáték kategóriában megnyerte. Illetve Annette Bening is megkapta érte a legjobb színésznőnek járó díjat.
Mikor elkezdődött a film már tudtam, hogy ez azért más, mint amire gondoltam. Nem is tudom, a díjnyertes filmeknek mindig van egy olyan különös hangulata. Másabbak, mint a normál filmek, én azt mondom. Mindig így érzem. Furcsábbak. Kicsit elvontabbak. Itt is ezt éreztem. De lekötött, így nem hagytam abba és végig ültem a 106 percet.
Érdekes egy film, mindenesetre.
Kicsit a történetéről... Két leszbikus nő Nic (Annette Bening) és Jules (Julianne More) két, mesterséges megtermékenyítéssel lett gyermeküket nevelik. A lány, Joni 18 éves, öccse pedig, Laser 15 éves. Laser kíváncsiskodni kezd az apja után, miután megtudja, hogy ő is és nővére is mesterséges megtermékenyítés útján jött a világra. De mivel Laser még kiskorú, így Jonit veszi rá arra, hogy keresse meg a spermadonor központ segítségével apjukat. - Itt csöppenünk a történetben, már a film legelején.
A fiatalok kiderítik, hogy egy étterem tulajdonos "életművész"

Paul mindkettőjük apja, aki 19 évesen, pénzkereseti forrásként adományozott spermákat. Joni és Laser találkoznak "apjukkal", majd nem sok idő elteltével Laser kikotyogja anyáiknak a titkot, hogy rátaláltak Paulra. Ezután kezdenek igazán bonyolódni a szálak. Nic és Jules is úgy döntenek, hogy szeretnének találkozni Paullal. Jules eleinte távolságtartóbb, mint Nic, mégis a történet végére Nic az, aki ellenzi az egész jó viszonyt Paul és a családjuk között.
Jules, miután kertépítéssel kezd foglalkozni és Paulnak épp van egy "elsorvadt" kertje, örül, hogy Paul felajánlja neki, hogy hozza helyre a kertjét. Azonban a kertépítés közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és többször ágyba is bújnak, miután Jules Paul társaságában megtalálja azokat az örömöket, amiket Nictől már jó ideje nem kap meg. Mivel ő egyébként állandóan dolgozik - orvos -, kimerült és feszült.

Viszont ez a titok sem maradhat örökre csöndben, így egy családi ebéd alkalmával, amit Paulnál töltenek, lelepleződik a románc, a mosdóban hagyott fésű által. Nic teljesen összeroskad. A gyerekek is megtudják és haragudni kezdenek anyjukra... Jules napokig a kanapén éjszakázik, Joni pedig leissza magát.
Majd mikor Joni a nyár végén főiskolára meg, és rájönnek, hogy már nem lesz semmi sem olyan, mint régen volt, minden jóra fordul...
Dióhéjban ez a történet.

A film furcsasága ellenére, nekem tetszett. Jól ábrázolja egy leszbikus pár kapcsolatát és családját. Hogy ők hogy nevelnek gyereket, illetve, hogy két kamaszkorú számára milyen két anyával élni. Bár ez nyilván Amerikában sokkal elfogadottabb, mint nálunk.
Viszont tetszik - még ha ez is furcsa kicsit -, hogy tényleg nincs semmiféle elhatároltság a fiatalokban, hogy nekik két anyjuk van. Valamint miután megtalálják az "apjukat" teljesen összebarátkoznak vele, és elfogadják, hogy ő is része lesz az életüknek egyik napról, a másikra.
Tanulságos film szerintem, bár nem fogom túl gyakran elő venni!