Kiadások, bevételek

Mióta a "felnőtt" világhoz tartozom, vagyis a munka teszi ki a napjaim jelentős részét, észreveszem a pénz jelentőségét. Nem mintha korábban nem foglalkoztam volna vele, viszont korántsem ennyit!
Az utóbbi időben egyre inkább elszaladt velem a ló, és egy-egy fizetés (vagy hónap) végére azt sem tudtam, hogy hová lett a pénzem. Azóta egy piros kockás füzetbe jegyzek fel, minden apró és nagy kiadást is. A reggeli megvásárlásától, egészen egy teljes ruhatár feltöltéséig. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez óriási macera lesz, de aztán rájöttem, hogy csak arra kell odafigyelnem, hogy minden fizetés után eltegyem a blokkot, otthon pedig jegyzeteljek.
Mióta azonban jegyzetelek, és lapozgatok ide-oda - mert hogy pár hét alatt jó sok oldal képes megtelni, pedig ennyi pénzem nincs is! -, észreveszem, hogy mennyit jelent, pl. 200 ft. Hogy hányszor 200 ft-om megy el szinte a semmire. Ezekből a kis "semmikből" meg mennyire el tud fogyni a fizetésem.
Viszont jó dolognak tartom, mert rendszeres, rendezett, áttekinthető, oda tudok figyelni a kiadásaimra, tudatosságra ösztönöz és a legfontosabb, hogy látom mire költöm el a pénzem.
Ezekből már látom, hogy a fizetés szinte semmis. Hányszor ennyit kellene ahhoz keressek, hogy ne legyen szükségem a kis piros kockás füzetre, hogy ne kelljen minden 190 Ft-os füstölt sajtos croasant feljegyeznem... 

Krea, avagy az alkotás jótékony hatása

Mostanában újra rám talált a kreatív énem! Aminek roppant mód örülök! Szó, ami szó, elég régen foglalkoztam effajta cselekvésekkel. Bár gondolatban mindig volt egy-egy ötlet, de a megvalósító cselekvésekig sosem jutottam el. Mindez idáig! Nyilván kellett hozzá valamiféle változás. Mert lett. Ugyanis 2 évre (VÉGREVÉGREVÉGRE!!!) saját szobával rendelkezem. Merthogy a család nagyobbik „gólyája” kirepült. Nekem pedig ezzel párhuzamba jutott egy saját szoba. Természetesen azóta is pakolgatok…”ezt ide”; „azt onnan vissza”; „ez itt inkább mégis csak jó”; „ez már egyáltalán nem kellene”; „ezt azért még megtartjuk” szóval ez megy. Meg a szobacsinosítgatás. Még ha nem is olyan nagy ütemben és nagy látványossággal. De azért egyre inkább csak „Szilvis”.
A múlt hétvégén, a munkából hazafelé jövet, betértem a kézműves boltba. Igazából nem volt konkrét ötletem, csak az vezérelt, hogy alkothassak valamit. Mi mást is vehettem volna, még 3 csomag gyöngyöt.
Hazajöttem, leültem a gép elé, nézegettem a neten, és kreatív oldalon megláttam egy képet, egy leendő kisfiú gyerekszobájáról. Annak is a kékes árnyalatú papírból készült pillangós faláról. Nagyon megtetszett az ötlet. Amint megláttam tudtam, hogy ilyen nekem is kell.
Felvettem a tornacipőmet és elsprinteltem a közeli papírboltba. Vettem 10 db, különböző színű színes papírt.
Hazajöttem és a Született feleségek 7 évadjának újra nézése közben, serény pillangó gyártásba kezdtem. Rajzoltam, vágtam, hajtogattam. 3 óra "kemény" munka után kész lett a sok-sok pillangó.
A falon hely hiány miatt nem fértek már el, ezért az ajtóra ragasztottam őket (ott egyébként is jobban mutatnak, mert az fehér, a fal meg sárga).
Másnap a maradék színes papírból még csináltam párat és azokat is felragasztottam az ajtóra. Így már 2 pillangó raj díszíti az ajtómat azóta. Íme: 

Ezt a képet meg meg is osztottam azon a kreatív oldalon, ahonnan az inspirációt szereztem, és nagy örömömre nagy rajongása volt a képemnek. Ez nagyon jól esett! :) Mindig azt vallom, hogy egy 'alkotás' legelőször az alkotójának tetsszen, majd másodsorban másoknak. Az első meg volt, mert a legkevesebb nagyképűség nélkül is, de beleszerettem a pillangóimba. :) És ezt fejelte meg még jobban az, hogy annyi embernek tetszett, dicsérő szavakkal illették és érdeklődtek iránta. Ez nagyon kedves dolog!

Természetesen aztán a megvásárolt gyöngyök sem vesztek kárba, ugyanis készítettem belőlük jó pár fülbevalót. Ezekről ugyan nem készítettem képed, de azok is nagyon szépek lettek. :)
A hétvége óta egyfolytában bennem van a tenni akarás. Ma aztán egy kevés gondolkodás után levettem egy régebbi faképkeretet a polcomról, kerestem (és hál' istennek találtam is) itthon hozzá hálót, elővettem a ragasztó pisztolyt és néhány szem gyöngyöt és ez lett belőle: 

Fülbevaló tartó. Nekem már egy van itthon, amit még szülinapi ajándékként kaptam. Már akkor nagyon ötletesnek találtam a dolgot. Aztán egyre több oldalon láttam, hogy effajta ékszertartót az ember nagyon könnyen készíthet otthon, saját kezűleg is. És igen. Kb. 10 perces művelet volt az egész. Okés, van pár szépség hibája, de akkor is saját kezű, saját termék és egyedi. Na meg persze nem utolsó sorban, tök jól elférnek az egyre gyarapodó fülbevalóim rajta. :)

Tehát mostanában ezek kerültek ki a kezem alól! :)
Bevallom őszintén ez az egyetlen dolog, ami tényleg kikapcsol. Elbabrálgatok és nem gondolok semmire, csak arra, ami miatt épp a kezem jár. Nagyon jó! Megnyugtat. Lenyugtat. Szórakoztat. Örömet okoz. És még a végeredmény is tetszik. :) Nagyon jó, hogy végre újra van kedvem csinálni ezeket a dolgokat. Ráadásul nem is pénz igényes. Mert tényleg nem. A pillangókhoz a színes papírt 60 Ft-t vettem. A fülbevaló tartóhoz az összes dolgot itthon találtam, tehát ez szinte semmibe sem került.
Lesz folytatás, mert ötleteim és terveim vannak... :)