2009. március 27., péntek

Helló tavasz!

Az utóbbi napok időjárása után, úgy hiszem, hogy itt a tavasz! Legalábbis a mai nap határozottan egy tavaszi nap volt! Nem úgy, mint a tegnapelőtti, amikor úgy körülbelül 1 óra alatt minden időjárási jelenség lejátszódott: dörgött, fújt, eset hó, jég, eső, sütött a nap.
A mai napsütés nagyon boldoggá tett, pedig van, ami borongóssá teszi a mostani napokat...
Volt megint boldog pillanat: elmaradt tesi órán ülünk a lányokkal a napsütésben, az iskolai padon és nevetünk. Remek érzés volt! Jól éreztem magam, tökéletesnek mondható pillanat volt (ismét)!



Szeretem a tavaszt, bár ennek már szántam egyszer egy egész bejegyzést!
Csodálatos a napsütés és hogy megjelentek a katicák. Ma is találkoztam néggyel is! Olyan helyesek és kedvesek. A színükkel és a pöttyeikkel olyan bohókásak! Szeretem őket! És szerintem ők is engem, mert mindig találkozom úton-útfélen egyel, bár merre járok is, a jó idő beköszöntével.



Ha minden jól megy, teljesül egy kis rész álmom!
Már, mint... nagy álmom, hogy egyszer legyen egy törpenyuszim. De anyuék nem engedik ide a lakásba... Ezért megfogadtam, hogyha elköltözöm, akkor az lesz az első dolgom, miután beköltöztem, hogy veszek egy Juci nevű törpenyuszit.
Mivel közeledek a Húsvét, rávettem anyuékat, hogy hozzunk a mamától egy kisnyulat, mert ha minden igaz, akkor addigra születnek majd ismét. Pénteken elhozzuk és keddig maradna! Remélem, hogy addig nem változik a terv! És neki is Juci lesz a (z ideiglenes) neve! :)

2009. március 12., csütörtök

Jöhet a nyár a tervekkel

Tervezek. A nyárra. Mivel tudom, hogy mindjárt itt van, mint ahogy a karácsony is olyan hamar ott volt, pedig alig múlt szeptember. Ez az év is nagyon gyorsan telik. Most volt még csak 1-je, aztán meg már március van. Nyakunkon a megmérettetés! Félek, hiszen még sosem éltem át és nem kis piskót azért, mert nem is mindegy az eredmény sem. Várom, mert szeretnék már túl lenni és a nyárban élni.
Szóval amit csinálni fogok a nyáron: semmit.
Azonkívűl egyfolytában kattintgatok majd az új csodafényképezőmmel - amelyet az érettségi által érdemelek ki.
Alszok, ameddig csak akarok és annyit, amennyit csak akarok.
Olvasok. Sokat és többet. Minden jó könyvet, amit csak tudok a nyáron, ki szeretnék olvasni.
Megnézek minden olyan filmet, amit már régóta tervezek. Ami klasszikus és ami szóbanforgó téma lehet egy beszélgetésnél. (Ezt már terveztem a múlt nyárra is, akkor sikerült végignéznem az Alien sorozatot! )
Játszok a nagy pocakú kis labradorokkal, ha lesznek, mert bízom benne és remélem, hogy lesznek.
Egyenlőre ennyi! Elég is ennyi, mert inkább akkor legyen spontán ötleteim. Ezeket szeretném végre megtenni! És persze szeretnék sokat pihenni és kipihenni az idei évet, ami már teljesen az agyamra megy!

2009. március 5., csütörtök

Paulo Coelho

Veronika összeomlásának és ráismerésének története után, elterveztem, hogy elolvasom Coelho összes könyvét. Egyrészt, mert népszerű író manapság, másrészt, mert Veronika története után nagy esélyt adtam rá, hogy a kedvenc írómmá váljon! De úgy vélem elhamarkodottan döntöttem, ill. ítéltem!
Elolvastam azóta két könyvét is, Az ördög és Prym kisasszony címűt és Az alkimistát. Nem mondom, hogy rossz könyvek, sőt nem is mondhatnék ilyet elvileg, hiszen míg én nem írtam egy könyvet sem, miért is lenne rá jogom, hogy bíráljam azt, amit Coelho elkészített. De viszont, mint az olvasó közönség egyik tagja, megtehetem. Hiszen a kritikából tanulnak leginkább az írók, meg úgy általában mindenki, nem de bár?
Van ebben a két könyven is sok okos, bölcs mondat, amelyet szerintem sok embernek meg kellene fogadnia vagy legalábbis elolvasni és el gondolkodni rajta. De a történet engem nem fogott meg! Főleg nem Az alkimistában. Nem szeretem azokat a könyveket, amelyekbe beleszövik a vallást. Nincs nekem semmi bajom a vallásos, hívő társadalommal, csak nem szeretem, mikor egy regényben, amely egyébként nem vallásos tárgyú regész, erről kell olvasnom. Ilyenkor úgy érzem, mintha bele lennék kényszerítve abba, hogy higyem el, amit írnak! Ezért sem tetszett Az alkimista. Ezért a leginkább!
Az ördög és Prym kisasszony történetében is megjelent a vallás, de már kisebb mennyiségben. De valahogy az a történet sem ragadott olyannyira magával, mint Veronikáé.
Ennek ellenére nem adom fel és fogok még továbbra is Coelho szerzeményeket olvasni, mert szeretném ennek ellenére mindet elolvasni. Veronika története pedig az egyik kedvencem marad, még ha Coelho nem is vált a kedvenc költőmmé!

Most Anne Frank naplóját olvasom...