Még 2008

Találkozunk jövőre!

Boldog Új Évet!

Új életet kellene kezdenem! Vagyis inkább szeretnék, mert nem kellene. Nem kívánja meg tőlem senki és semmi!
Új év = új élet?
Mondjuk ez azért érdekes meglátás. Most azért, mert szerdán még 2008 van, csütörtökön meg már 2009, ezért már egyből új élet is következik? Nekem nem. Sőt nekem általában nem ilyenkor vannak az élet fordulatai sem. Valahogy a tél nekem ilyen dolgokat sosem tartogat!
Szóval talán ninkább új év = új remények!
Így helyesebb és számomra megfelelőbb! Szeretném ha így lenne és szeretném, hogy ha végre megtörténne az, amire már 5 éve várok. Bár azzal meg - valószínűleg - egy másik álmom zúzódna szét! Szóval fene tudja melyik lenne jó! Mindent akarok egyszerre és rögtön! - Na jó nem! Ez nem az alapelvem! De azért - nem tagadom - néha jó lenne!

Egy a lényeg: éljen éljen, holnap BUÉKolunk!

Problémás gondok

Sokféle embert nem szeretek. Most például azokat nem, akik nem tudják elfogadni,hogy az élet nem habostorta és a problémák márpedig léteznek. Nem szeretem, hogy ők előadják magukat, hogy az életük felhőtlen, boldog, teli vigyor meg napsütés. Nem képesek elfogadni, hogy attól még hogy valakinek problémái vannak, nem jelenti azt, hogy megkülönböztetett vagy ez elkapható betegség!
A problémák léteznek, vannak, amint egy élet elkezdődik úgy igazán, attól kezdve problémák sorakoznak mögöttünk és előttünk. Ez nem baj, ez az élet rendje! Vannak a kisebbek, a könnyen megoldhatóak és vannak a nagyobbak, a nehezebbek, sokáig tartó problémák. Mindenre van megoldás, csak meg kell találni a leghelyesebbet!
Nincs ezzel baj. Beszélni kell róla és megoldani. Egy embernek vagy többeknek együtt!
Az emberek különbözőképpen viselik a problémáikat. Ki nehezebben, ki könyebben.
Én az előzőbe tartozok! Én vagyok, aki hamar kiborul, aki hamar sír és hamar összeroppan, egy - egy (könnyebb, nehezebb) probléma alatt. Nehéz így, de próbálok mindig helyes megoldást keresni! Persze - sajnos - vannak olyan dolgok, amik nem csak rajtam múlnak és zavar, hogy egyedül nem tudom megoldani. Ezért sem vagyok valami barátkozós. Vagyis olyan mélyenszántóan barátkozós. Szeretek inkább mindent magam. Nem szeretem, hogyha hátráltatnak, vagy hogyha már 2 embernél többhöz kell igazodnom, de néha még a 2 is sok - attól függ!
A mostani probléma már vagy 5 évre nyúlik vissza! Azóta csak várom a végét. Vannak jobb helyzetek és vannak rosszabbak. Természetesebb a rosszabbak a nehezebbek! Ez is olyan probléma, aminek a megoldása nem csak rajtam múlik, hanem még 3, ill. 2 emberen. De mindig remélem a jobbat, ami azért az erényem, mert különben egyfolytában bőgnék emiatt!

Füveskönyv, avagy Márai gyógyító gondolatai

"Arról, hogyan kell élni és írni

Minden bölcs, kinek gondolait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondtatunk után a halál tenne pontot. Csak a halál érzelgés, félelem és oktalan gyávaság nélkül való tudata ad életünknek és írásunknak igazi magatartást. Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás: többet Isten sem kíván tőlünk. S nincs nagyobb bűn és hiúbb kísérlet, mint többet vagy mást akarni, mint amit Isten kíván tőlünk."


(Mindezt minden vallási töltet nélkül!)
Úgy hiszem sokat fogok még idézni ebből a könyvből. Nagy öröm, hogy egy kötetet én is magaménak tudhatok!

Napsütés

Örülök.

Annak ellenére, hogy fagy, süt a nap! Annyira vidám. Szeretem a napot. Szeretem a sugarait és a melegét. Szeretem, hogy minden megváltozik a napsütésben. Az egész táj más lesz.
Az utóbbi napok esőzései után - én már arra várok ezekután, hogy mikor lesz az újabb 40 napos (irónia) - már nagyon jól esik a napsütés!
Legyen minél több! Még ha fagy is. Inkább fagyoskodom a napsütésben, mint fújjon a szél az esőben!

Boldogság

Az én igazi boldogságom a TAVASZ!

Azon tűnődtem, hogy miért mindig a negatív dolgaimról írok?! Ide is meg a naplómba is. Most persze rajtam van a karácsonyi idegesítő nyomása, amin szeretnék már túl lenni! De hogy ne csak ezen járjon az eszem, elgondolkodtam, hogy mi az, ami a legnagyobb boldogságot okozza nekem. Ami aztán minden meghatározóan széppé tesz! Ez a TAVASZ!

TAVASSZAL minden kivirágzik.
TAVASSZAL minden zöld és színes lesz.
TAVASSZAL minden megújul.
TAVASSZAL nem kell megfagyni.
TAVASSZAL nem kell megsülni.
TAVASSZAL van sok katica.
TAVASSZAL van sok madárdal.
TAVASSZAL kellemesen lehet öltözködni.
TAVASSZAL van fény.
TAVASSZAL sokat süt a nap.
TAVASSZAL lehet újra a szabadban járni.
TAVASSZAL minden szép.
Imádom a TAVASZt! TAVASZ az én "ünnepem"! TAVASZ az én boldogságom!

Ha még lehet kívánni, akkor Karácsonyra szeretném a TAVASZ! - Tartson minél tovább, legyen minél szebb!

Holnapután

Mindenki fújja, hogy a Karácsony már rég nem arról szól, amiről kellene. Amiről régen szólt! De ők tudják valójában, hogy miről kellene szólnia? Mert a vallásos emberek, Jézus születését ünneplik ilyenkor. Akik nem vallásosak, azok ilyenkor mit ünnepelnek? Ez a szeretet ünnepe. Igen. És akkor mindenkinek kedvesnek kell lennie a másikkal, sőt mindenkivel! Erről kellene szólnia? Vagy miről? Vagy a sok ajándék a baj, hogy mindenki már csak az ajándékok miatt várja a karácsonyt és nem a szeretet miatt?
Egy ideje már nekem sem olyan a Karácsonyom, mint régen. De ez amiatt van, hogy nem vagyok már szószoros érelemben vett gyerek. Régen örültem nagyon! Akkor kaptam meg a legnagyobb ajándékot egész évben. Órákig elbíbelődtem egy-egy játékkal, ajándékkal. Ma már nem. De (bennem) nem csak a Karácsonyhoz fűződő viszony változott meg!
Szóval lehet az emberek félreértelmezik?! A Karácsony a gyereklétből való kilépés után már teljesen mást jelent!
Számomra például egy erőltetett terhet. Persze azért nem szakadok bele, inkább csak bosszantó teher. Mert azt, hogy a megajándékozottak közül, ki minek örülne a legjobban, csak párnál tudom eldönteni. - De azt sem biztosan!
Venni kell valamit, tök mindegy mi az, mert Karácsony van, valamit adni kell! Ne olcsóságot, mert Karácsony van és hátha az ajándékozott fél nagyobb értékűt ad, te meg majd ott állsz a pár száz forintos kis ajándékoddal! Ne saját kézzel készíts, mert persze, szép az, de azért annyira nem örülnek neki, minthogyha valami igazán szép és drága ajándékod adtál volna! - Plussz itt is fennáll a veszéllye,hogy a másik fél majd valami óriási ajándékot ad neked. - Megintcsak nincs kiegyenlítve a dolog. Személyeset adj, mert csak attól igazán karácsonyi ajándék az ajándék!
Persze, ez nincs így, igaz? De valljuk be őszintén, azért az emberek zöme így gondolkodik. És hiábai szépítjük a dolgokat, de erről szól a Karácsony! Arról, hogy mindenki nagy ajándékot adjon a másiknak, drágát, nem baj, az, hogyha nincs rá pénze, teremtsen! Legyen mindenki felhőtlenül boldog, mert Karácsony van! Legyen mindenki kedves mindenkivel, mert Karácsony van! Legyen fehér minden és essen a hó Szenteste, mert az csak úgy az igazi! Együnk ezen a pár napon mindennél finomabb, mennyei ételeket, sütiket és igyunk finomakat, mert Karácsony van! Ne legyen bosszankodás, csak mosoly és vidámság, mert Karácsony van! Legyen minden mindennél tökéletesebb Szentestén főleg, de az utána következő két napon is legalább annyira!
Na és kinek volt már ennyire tökéletes Karácsonyra? Miért törekszik erre mindenki, mikor úgysem jön össze? Az egész mai világ a tökéletességet akarja sugallni mindenféle irányból, aztán közben semmi nem úgy valósul meg. Minden modern, semmiért nem kell tennünk már szinte minden az otthonunkban van. Csak jó adag pénz kell hozzá! Az is a tökéletesség része! Akkor a pénz nem boldogít? A Karácsony nem erről szól? És ha minden olyan nagyszerű és tökéletes a világban, az életben, akkor mégis miért van tele mindenféle mocsokkal az összes híradás. Erre vezet a sok pénz, hatalmas ajándékok, meg a látszólagos boldogság? Remek. Tényleg nagyszerű!

Ezért kéne azért tényleg átértékelni a Karácsonyt! Nem csak mondani, hogy már korántsem arról szól,amiről kellene! Sokan azt sem tudják, hogy miről kellene szólnia! Mert persze rossz mindenkinek, de azért vesszük a sok ajándékot, a minél drágábbat, mert ezt diktálják, ezt kell tennünk! Hát hogyne! Ezért ilyen minden! Ezért ilyen az egész világ! Zűrzavar és káosz.

Boldog Karácsonyt!

Még egy kis Szilva, avagy az üres kéz jellemzői

A nővér kapta ezt a könyvet, amiből kiderül, hogy "üres kezű" vagyok!
(Csak 3-4 fővonal és néhány hatásvonal található a tenyeremben.)

Jellemzői:
Mindannyian erős kitartással rendelkeznek a cél elérése érdekében, és ha egyszer elkezdenek valamit, rendesen be is fejezik. Az ilyen emberek tartózkodnak a személyes érintkezésektől, mint például a csókolózás vagy ölelés, illetve a szeretett személy, elbúcsúztatása vagy üdvözlése hosszú távollét előtt vagy után. Erős idegenkedés figyelhető meg az érzelmi érintettség kimutatásától, és még nagyobb idegenkedés az érzelmek nyilvános helyen való kimutatásától.
Az üres kező emberekhez különösen jól illik minden olyan munka, ami fegyelmet és megértést köveletel: a hadsereg nagyon sokuknak kiválóan megfelel. Hagyománytisztelők, és egyforma képeséggel adnak, illetve fodadnak el parancsokat.
Ezek az emberek majdnem mindig szókimondóak, pontosak, rendszeretők és kedvelik a csendes életet.
Kiváló oktatók, mivel egyszerre kreatívak és gyakorlatiasak.
Hozzáállásuk nagyon lekiismeretes, az életet csendesen és visszahúzódóan élik le. Valahogy egyszerűen soha észre sem veszik őket, amíg vége nincs mindennek, de akkor már túl késő nekik - és nekünk is.

Ez nagyon igaz! Annyi mindent fogalmaz meg, amit én nem tudtam pedig éreztem!
Kiemelve azok a dolgok vannak, amik igazak és már tapasztaltam őket!
(Ez még egy kis szelet Szilvából!)

Első, avagy Szilváról egy pár szót

Ismerem magam, meg nem is.

Egyébként meg utálom a karácsonyt! Nem szeretem ezt a kényszeres ajándékozást, csakmert venni kell, mert karácsony lesz! Nem szeretek direkt ajándékozni! A szülinapokkal is mindig bajban vagyok (de azokat nem utálom; sem az enyémet, sem másét!). Meg már pár éve sosem olyan, mint régen. Gyerekkoromban minden csupa csillogás volt. Fények, szaloncukor, karácsonyfa, sütik, meglepetések, ajándékok. Persze most is örülök, de már korántsem úgy, mint régen! Talán egyszer majd visszatér belém a karácsony szelleme! De mindenesetre nagyon várat magára... Mert már jópár éve nincs jelen!

Szeretek elcsodálkozni, hogy mennyi mindent ismerek meg! Mennyi mindent fedezek fel, amiket eddig észre sem vettem. Szeretek elgondolkodni a dolgokon és rájönni, hogy egy egy pillanatnak vajon mi célja van?! Szeretek hinni abban, hogy minden lesz jobb is és minden megoldódik!

Mostanában a jövőmet is tervezem! Várom már a szeptembert, amikor majd minden más lesz. Új dolgokat tanulok, olyanokat, amik érdekelnek!
És várom már a júniust, vagy júliust, amikor megkapom a régóta áhított "kis kéket", amely új lehetőségeket nyújt felém. Ill. az csak ahhoz vezető út lesz... (De nem írok semmi konkrétat, ki tudja addig még mi lesz?!)

Bizalmatlan vagyok(már mint az emberek irányába) és határozatlan, bár néha elcsodálkozom magamon. Csöndes vagyok, nem nagy szájú (de azért vannak kivételes alkalmak). Nincs rengeteg barátom, sőt legjobb sincs. Csak pár jó barát. És egy fiú, aki hozzám tartozik és én hozzá tartozom! Ő az egyik legfontosabb!

Háziállatom, úgymint kutya, macska törpenyúl, póniló vagy hörcsög sosem volt, bár mindig is vágytam rá. Csak aranyhalaim voltak. És van is. A 7.! Ő Panni. Édespofa!

Szeretek olvasni. A mostani könyv, amit olvasok Kundera! A lét elviselhetetlen könnyűsége... Az első oldal után tudtam, hogy Márai Füveskönyve utána ez az, ami még szerepelni fog a házikönyvtáramban. A sajátomban!

Egyre többször gondolok a különélésre! Jó lenne saját kislakást, saját ötletekkel és kézzel készített tárgyakkal! Egyedül, Juci kutyussal (mert akkor már lehet kutyám is), vagy párosan és Juci kutyussal...
Sosem volt külön szobám! Ami zavar! Egy embernek / egy gyereknek szüksége van rá! Persze szeretem én a nővéremet, de azért jó ha van egy saját zuga az embernek, ami csak a sajátja, a saját stílusa! Nekem ez kimaradt! De majd bepótolom a lakásommal!

Szeretek fotózni! Sokat szoktam! Kell egy jobb gép... Ami majd segít! Persze a képszerkesztés terén is hiányosságaim vannak, de már rajta vagyok az ügyön!

Folyton álmos vagyok mostanában!
Kisvakonddal alszom és 39-es a lábméretem.

Tömören, jópár sorba írva Szilva ennyi. Persze vannak még apró dolgok, pillanatok, mozzanatok és mondatok, amik kiegészítik, testet ölt és akkor már tényleg Szilva a Szilva.
Mégis ismerem magam?!