Karácsonyi gondolatok

Gyerekkorom óta lényegesen megváltozott a karácsony!
Tegnap elgondolkodtam, hogy mitől olyan másak az utóbbi éven a karácsonyok, mint korábban, és rájöttem, hogy ezért is az felelős, hogy felnőttem. Másként élem át az egész ünnepet... Furcsa, és ez nem pozitív furcsaság!
Sajnálom, hogy ez így alakult. Amikor gyerek voltam, nagy hatással volt rám a várakozás, a karácsonyfa, az ajándékok, a vacsora, az ebédek... Az új ajándékaimmal, játékaimmal foglalkoztam egész szenteste, és az utána következő két napon is egyfolytában. De ez megváltozott! Persze, a fa szépsége ugyan úgy tetszik, a vacsora ugyanolyan ízletes, az ajándékoknak ugyanúgy örülök, de ez korántsem olyan, mint anno volt! Igazán meg sem tudom magyarázni, de olyan, mint ha hiányt éreznék. Valaminek a hiányát, de nem tudom megmondani pontosan, hogy minek a hiánya ez. Nem tudom megfogalmazni!
Idén valószínűleg az is közrejátszik, hogy nincs egyáltalán olyan időjárás, ami passzolna a karácsonyhoz. Tavaszi idő van és esik! A meleg, kellemes idő cseppet sem karácsonyi, az eső pedig egy borús hangulatot ad ennek a nagy ünnepnek. Igazán lehetne olyan idő, mint, amilyen a múlt hét végén volt! Az való ehhez a három naphoz, nem pedig a meleg rekord!
Bízom benne, hogy egyszer még visszatér az a valami, ami hiányzik számomra a karácsonyból! - Bár az is lehet, hogy még sem. Mert lehet, hogy minden felnőtt így éli át a karácsonyt, csak erről még nem végeztem közönség kutatást. - Jó lenne, hogyha majd nekem is lesz(nek) gyereke(i)m, akkor majd megváltozik a helyzet és velük együtt majd újra gyerekként élhetem át a karácsonyt!

(A képek a mi karácsonyunk hangulatát örökítik meg!)

Szeretnivaló hófehér puhaság

Azt hiszem határozottan állíthatom, hogy az idei éven igencsak megszerettem a telet! Igaz, hogy eddig nem igen volt benne részem, hiszen még csak egy hete van igazán tél. Egészen múlt vasárnapig a télnek csak a legrosszabb részét, a hideget tapasztaltam. De aztán múlt hét vasárnap leesett az első hó!
Tegnap pedig újabb hó örvendeztetett, egészen reggeltől kora estig! Amikor először kezdett szállingózni, örültem, de nem gondoltam, hogy mikor körülbelül 1 óra múlva kinézek az ablakon újból, minden csodaszép fehér lesz! Szemet gyönyörködtető látvány volt!
Ma még szebb volt hótakaró a napsütésben! Csillogót, mint megszámlálhatatlan mennyiségű apró kristály! Nagyon jó volt sétálni! Ropogott a hó a talpam alatt, mindent belepett a hó puhasága!
Eddig nem kedveltem a telet és az időjárását, de igen, idén bizony nagyon megszerettem! Most már bizton állíthatom, hogy a tavasz és a tél a két legkedvencebb évszakom és remélem, hogy még jó sok ilyen nap lesz februárig, mint amilyen a tegnapi és a mai volt!

(Ezek a képek a mai séta alkalmával készültek!)

Kedd esti gondolatok

Mostanában sokszor figyelem a fiatalokat, a 13-16 éves korosztályt... És olyankor belegondolok, hogy milyen volt, amikor én voltam annyi idős... Annyira távolinak tűnik! Igazából nem is sok mindenre emlékszem - erre már egyszer egy korábbi bejegyzésben részletesebben kitértem -, de arra bizony igen, hogy mennyire más voltam. Mennyire máshogy gondolkodtam, láttam dolgokat és viselkedtem.
Anyunak is említettem, hogy mennyi mindent másként cselekednék, hogyha annyi eszem lett volna akkor, mint most és ilyen felfogásom lett volna, mint most. Erre anyu azt felelte, hogy bizony ezzel sokan így vannak és lesznek még ilyen alkalmak, amikor így gondolom...
Aztán belegondoltam, hogyha akkor másként cselekedtem volna, az egész mostani életem nem ez lenne és nem itt és így tartanék, bizonyára! Hiszen egyetlen kis változás is teljesen másfelé terelte volna a korábbi életemet, ami viszont nagyba befolyásolta volna a mostani alakulását... Azért kíváncsi lennék pár alternatívára.
Jó lenne, hogyha lenne egy időgép, amivel vissza mehetnénk ezekbe az években és megváltoztatnék ezt-azt, meglátni, hogy akkor hogy alakult volna az életem... Persze csak úgy kíváncsiságból, mert a végén mindenképpen vissza kellene térnem a mostani életembe, a valóéletembe. Nagyon jó lenne! Szerintem sok mindenre választ kapnék!
Vagy nem is lenne olyan jó? Fene tudja, igazából!
Mindenesetre, az biztos, hogy sokat változtam azóta. Felnőttem, ami azért nagy változás volt az életembe! Szinte hülyének tartom magam a korábbi, jó pár évvel ezelőtti viselkedésem miatt... Persze nem szégyenlem, nem is lenne értelme, hiszen ami megtörtént akkor, azt megtörtént. Nincs mit tenni! Minden egyes akkori döntésem és tettem meghatározta a további dolgok alakulását... Így inkább örülhetnénk, hogy sok esetben, nagyon sokban, nagyon jól döntöttem. Persze voltak olyan döntéseim is, amikben bizony másként döntenék, hogyha most, így 20 éves fejjel kellene... De sebaj, örülök a mostani életemnek! És nem cserélnék -úgy hiszem - senkivel!
Épp a múltkorában olvastam valahol, hogy addig boldog az ember, amíg nem érzi úgy, hogy cserélne mással! És én hiszek ebben, bölcs gondolat!