"Keresem és halmozom a jót!"

Egyetlen újságot olvasok rendszeresen és legszívesebben. Ez pedig a Nők Lapja - és ezt már jó párszor említettem az előző bejegyzéseimben is! Tele van emberséggel, érdekességgel, igazi tanáccsal és nem utolsó sorban valósággal, élettel! Nem úgy mint sok, magát női magazinnak nevező újság, ami korántsem magazin attól még, hogy méregdrága ruhákat mutat be közel 100 oldalon keresztül. - Véleményem szerint!Bizony sokszor lemaradok egy-egy számmal, mert nem mindig van rá időm olvasni, de az utóbbi hetekben nagyon jól behoztam a lemaradásomat és már csak egy számmal vagyok lemaradva a legújabbtól. Tehát most a 27. lapnál tartok, a július 7.-nél.Sok érdekességet olvastam benne, de a legjobban egy interjú sorozat fogott meg, amely a 16.
Öt, különböző korosztályból - 20+, 30+, 40+, 50+, 70+ - származó nő mondja el, hogy mikor érezte magát igazán boldognak. Van, aki arról mesél, amikor megtalálta a szerelmét - 20+ -, van aki a vállalkozása beindításáról - 40+ -, van, aki úgy véli, hogy a boldogságot leggyakrabban magunknak teremtjük meg, van, aki a 70. születésnapját tartja a legnagyobb boldogságának. Számomra egy 30+-os hölgy/nő/lány V. Éva véleménye tetszik mégis a legjobban! Ő azt mondja, hogy nem tudna kiemelni egy (nagy) eseményt, ő úgy gondolja, hogy a pillanatok, az apró élmények tetszik őt boldoggá! Pl. tegnap, amikor az édesapjával színházba ment.Erről jóval korábban egyszer én is írtam: http://szilvamondta.blogspot.com/2009/02/boldogsag.html Hogy úgy gondolom, nem egy-egy esemény, egy-egy nagyobb lélegzet vételű dolgot tesz (feltétlenül) boldoggá, hanem az apró pillanatok, amelyek csak úgy véletlenszerűen rám találnak. És bizony, talán sokkal jobban tudok ezeknek örülni, mint valami nagy dolognak!
Örülök tehát Éva véleményének, mert szimpatikus, hogy nem csak így gondolom én!
A cikk írója egyébként az elején leírja, hogy csukjuk be a szemünket, mi olvasók is, és idézzük fel a legboldogabb pillanatunkat... Megpróbálkoztam vele! Be kell valljam, nem egy valami jutott eszembe, hanem csak úgy repkedtek ide-oda a gondolatok a fejemben, ennek hatására. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy nem csak egy esetben voltam ez ideáig boldog, hanem szinte olyan sokszor, hogy szinte nem is tudnám mindet felidézni. Nagyon jó érzés, nagyon jó!
Aztán most visszagondoltam, hogy mikor voltam pl. a héten boldog. Lássuk csak...
... amikor hétfőn meg tudtam, hogy megérkezett az első idei fizetésem.... amikor megtaláltam a listát arról, hogy mire fogom költeni.
... amikor két estén, az anyával közösen sütött, isteni csoki tortát maradékát vacsoráztam.
... amikor megdicsértek a munkahelyen, hogy milyen ügyesen dolgozom.
... amikor megköszönték, hogy segítettem valamiben a kollégáknak.... amikor - úgy hiszem pénteken -, észrevettem, hogy az egy másik műszakban dolgozó munkatárs, egy nevető fejet rajzolt egy kartonlapra, az őt váltó kollégainak.
... amikor péntek este felültem a buszra, hazafelé tartva az előttünk ülő két - szintén diák - lány nevetése betöltötte a buszt.
... amikor szombaton, vásárló körútra indultunk a nővéremmel Győrbe, és - szinte - megvehettem mindent magamnak, amire vágytam; így szert tettem egy újabb kedvenc kisruhára.
... amikor tegnap úgy feküdtem le aludni, hogy tudtam, ma sokáig alhatok, mert nem lesz semmi dolgom. :)
Ezek voltak azok a pillanatok, amelyek a héten boldogsággal töltötték el a szívemet!
Nagyon jó felidézni ezeket a pillanatok, mert az ember tud belőle töltekezni olyankor, amikor nem történik semmi boldogságos!

(saját fotó)