Szeretnék francia lenni!

Ha most valaki feltenné nekem a kérdést, hogy hova vágyom a legszívesebben... Nem is, játsszuk azt, hogy felteszem én magamnak: Hova vágyom a legszívesebben? Jelen pillanatban teljesen egyértelmű a válaszom: sehova máshova, mint Franciaországba.

Bár ez nem új keletű. Nem csak vasárnaponként, vagy épp csak most, március 18-án, délután 5 órakor vágyom oda, hanem úgy általában. Amikor elgondolkozom, hogy hova utaznék szívesen, melyik ország vagy város utcáin sétálnék, hol szívnám legszívesebben magamba a levegőt, akkor egyből Franciaország, Párizs és Provence jut eszembe. Ez a kettő az egyik legjobban vágyott hely számomra.
Sokszor próbáltam már megfogalmazni magamban, hogy mi az, ami engem odavonz, igyekszem most itt is kifejteni.
Amit eddig láttam - filmeken -, és olvastam - könyvekben, újságokban, interneten - Franciaországról, a franciákról mind tetszett.
Kezdjük mindjárt azzal a csodálatos francia nyelvvel. Ahogy formálják a szavakat - az a lágyság, kifinomultság és elegancia. (Valahogy elképzelni sem tudom, hogy a franciák hogy káromkodhatnak. Én úgy gondolom, hogy azt én komolyan sem tudnám venni. Számomra még az is szépen hangzana. :))
A nyelvvel szoros összefüggésbe hoznám a francia zenét. Mindnek van valami különleges hangulata. Nem is értem, hogy miről szól a dal - hiszen nem tudok franciául, amit meg az interneten vagy fordító segítségével összeszed az ember az kevés -, de a zene és a szavak összecsengéséből kitalálom. A már említett lágyság, kifinomultság és elegancia az, ami a legjobban vonz az egész francia kultúrában. Számomra ők olyan tisztának, rendezettnek, udvariasnak, illedelmesnek, elegánsnak, kulturáltnak tűnnek. A pasztell színű ruháikban, ahogy kávéznak, teáznak, cigarettáznak. Olyan könnyeden élik az életet.
Persze tudom, hogy az, amit a filmeken látok, meg a könyvekben olvasok, az 'csak film és könyv'. Ennek ellenére én hiszem, hogy a valóéletben is ilyenek. Még ha nem is olyan könnyed az életük, mint ahogy én azt gondolom.

Szeretnék egyszer eljutni Párizsba, hogy a saját szememmel láthassam az Eiffel-tornyot, a Notre Dame-ot, a Diadalívet, a Louvre-t. Hogy sétálhassak a Champs Elysées-en, Királyi Palota kertjében, és a Szajna parton. Hogy bagettet ehessek és francia eleganciával cigarettát szívhassak, miközben én is olyan felszabadultnak és boldognak érzem magam, ahogy azt a francia emberekről hiszem. Vágyom Provence földjére is. A levendula mezőkre.
Egy időben nagyon sokat olvastam Provence-on játszódó történeteket, és akkor szinte beleszerettem a tájba. Ide alapvetően, a természet közelsége, a dombok és a hegyek, valamin táj hangulata vonz.

Amikor elképzelem, hogy ott járok Párizsban vagy Provence-n, akkor mindig egy fajta jó érzés fog el. Átérzem az életigenlés érzését, amit nagyon fel tud villanyozni!
Megígértem magamnak, hogy eljutok ezekre a helyekre az életbe! Akár mikor is, de ott leszek!