Sokféle embert nem szeretek. Most például azokat nem, akik nem tudják elfogadni,hogy az élet nem habostorta és a problémák márpedig léteznek. Nem szeretem, hogy ők előadják magukat, hogy az életük felhőtlen, boldog, teli vigyor meg napsütés. Nem képesek elfogadni, hogy attól még hogy valakinek problémái vannak, nem jelenti azt, hogy megkülönböztetett vagy ez elkapható betegség!
A problémák léteznek, vannak, amint egy élet elkezdődik úgy igazán, attól kezdve problémák sorakoznak mögöttünk és előttünk. Ez nem baj, ez az élet rendje! Vannak a kisebbek, a könnyen megoldhatóak és vannak a nagyobbak, a nehezebbek, sokáig tartó problémák. Mindenre van megoldás, csak meg kell találni a leghelyesebbet!
Nincs ezzel baj. Beszélni kell róla és megoldani. Egy embernek vagy többeknek együtt!
Az emberek különbözőképpen viselik a problémáikat. Ki nehezebben, ki könyebben.
Én az előzőbe tartozok! Én vagyok, aki hamar kiborul, aki hamar sír és hamar összeroppan, egy - egy (könnyebb, nehezebb) probléma alatt. Nehéz így, de próbálok mindig helyes megoldást keresni! Persze - sajnos - vannak olyan dolgok, amik nem csak rajtam múlnak és zavar, hogy egyedül nem tudom megoldani. Ezért sem vagyok valami barátkozós. Vagyis olyan mélyenszántóan barátkozós. Szeretek inkább mindent magam. Nem szeretem, hogyha hátráltatnak, vagy hogyha már 2 embernél többhöz kell igazodnom, de néha még a 2 is sok - attól függ!
A mostani probléma már vagy 5 évre nyúlik vissza! Azóta csak várom a végét. Vannak jobb helyzetek és vannak rosszabbak. Természetesebb a rosszabbak a nehezebbek! Ez is olyan probléma, aminek a megoldása nem csak rajtam múlik, hanem még 3, ill. 2 emberen. De mindig remélem a jobbat, ami azért az erényem, mert különben egyfolytában bőgnék emiatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése