2008. december 19., péntek

Első, avagy Szilváról egy pár szót

Ismerem magam, meg nem is.

Egyébként meg utálom a karácsonyt! Nem szeretem ezt a kényszeres ajándékozást, csakmert venni kell, mert karácsony lesz! Nem szeretek direkt ajándékozni! A szülinapokkal is mindig bajban vagyok (de azokat nem utálom; sem az enyémet, sem másét!). Meg már pár éve sosem olyan, mint régen. Gyerekkoromban minden csupa csillogás volt. Fények, szaloncukor, karácsonyfa, sütik, meglepetések, ajándékok. Persze most is örülök, de már korántsem úgy, mint régen! Talán egyszer majd visszatér belém a karácsony szelleme! De mindenesetre nagyon várat magára... Mert már jópár éve nincs jelen!

Szeretek elcsodálkozni, hogy mennyi mindent ismerek meg! Mennyi mindent fedezek fel, amiket eddig észre sem vettem. Szeretek elgondolkodni a dolgokon és rájönni, hogy egy egy pillanatnak vajon mi célja van?! Szeretek hinni abban, hogy minden lesz jobb is és minden megoldódik!

Mostanában a jövőmet is tervezem! Várom már a szeptembert, amikor majd minden más lesz. Új dolgokat tanulok, olyanokat, amik érdekelnek!
És várom már a júniust, vagy júliust, amikor megkapom a régóta áhított "kis kéket", amely új lehetőségeket nyújt felém. Ill. az csak ahhoz vezető út lesz... (De nem írok semmi konkrétat, ki tudja addig még mi lesz?!)

Bizalmatlan vagyok(már mint az emberek irányába) és határozatlan, bár néha elcsodálkozom magamon. Csöndes vagyok, nem nagy szájú (de azért vannak kivételes alkalmak). Nincs rengeteg barátom, sőt legjobb sincs. Csak pár jó barát. És egy fiú, aki hozzám tartozik és én hozzá tartozom! Ő az egyik legfontosabb!

Háziállatom, úgymint kutya, macska törpenyúl, póniló vagy hörcsög sosem volt, bár mindig is vágytam rá. Csak aranyhalaim voltak. És van is. A 7.! Ő Panni. Édespofa!

Szeretek olvasni. A mostani könyv, amit olvasok Kundera! A lét elviselhetetlen könnyűsége... Az első oldal után tudtam, hogy Márai Füveskönyve utána ez az, ami még szerepelni fog a házikönyvtáramban. A sajátomban!

Egyre többször gondolok a különélésre! Jó lenne saját kislakást, saját ötletekkel és kézzel készített tárgyakkal! Egyedül, Juci kutyussal (mert akkor már lehet kutyám is), vagy párosan és Juci kutyussal...
Sosem volt külön szobám! Ami zavar! Egy embernek / egy gyereknek szüksége van rá! Persze szeretem én a nővéremet, de azért jó ha van egy saját zuga az embernek, ami csak a sajátja, a saját stílusa! Nekem ez kimaradt! De majd bepótolom a lakásommal!

Szeretek fotózni! Sokat szoktam! Kell egy jobb gép... Ami majd segít! Persze a képszerkesztés terén is hiányosságaim vannak, de már rajta vagyok az ügyön!

Folyton álmos vagyok mostanában!
Kisvakonddal alszom és 39-es a lábméretem.

Tömören, jópár sorba írva Szilva ennyi. Persze vannak még apró dolgok, pillanatok, mozzanatok és mondatok, amik kiegészítik, testet ölt és akkor már tényleg Szilva a Szilva.
Mégis ismerem magam?!

1 megjegyzés:

  1. jaj,végre valaki,aki ugyanúgy utálja a kényszeres ajándékozást...

    végignézve egyébként érdekes gondolataid vannak,a szó jó értelmében,de túl korán van még nekem ahhoz,hogy bővebben írjak,csak hát ha országos távolságból órás időeltolódásokkal beszélsz valakivel,nem tudsz utána aludni,és baszod a rezed

    de legalább klassz blogon baszom,na

    VálaszTörlés