Sokat gondolkodom mostanában, hogy miket szeretnék. És itt most nem kézzel fogható, tárgyi eszközökre gondolok, hanem sokkal fontosabb, emberi dolgokra. Szeretnék például egy igaz, nagyon jó barátot. Olyat, amilyen sok embernek van. Olyat, aki tényleg olyan, mint hogyha a másik feled lenne. Én még sosem éreztem, hogy lenne ilyenem. Sok embert hittem már ilyennek, de aztán később mindegyikről bebizonyosodott, hogy tévedtem. Egy idő után már kissé unalmas a keresgélés, és vágyakozás. Szóval én inkább csak várom, hogy hátha egyszer ez is sikerül! Nagyon örülnék neki és nagyon boldog lennék! Megbecsülném az az egyetlen embert, az igaz barátot.
Emiatt irigykedni és képes vagyok. Pedig nem tartom magam irigy embernek. Nem jellemző rám, hogy egy klassz ruháért vagy szép hajért irigykednék egy másik emberre, lányra. Emiatt azonban igen. Nagyon tudom sajnálni olyankor, hogy nekem nincs ilyen ember az életemben. Akivel mindent megoszthatnék, akiben teljes mértékben megbizhatnék, aki nem bosszant és aki olyan, mint én. Ugyanazokat a dolgokat szeretnénk, ugyanazokat utálnánánk. Ugyanúgy vélekednénk dolgokról és ugyanúgy látnánk dolgokat. Ugyanolyan komolyak lennénk. Ugyanazok a dolgok lennének fontosak számunkra, az életben és abban, amit még el szeretnénk érni. Remek lenne! Csodálatos! Szeretném.
Ilyen dolgokra gondolok, amikor azokra a dolgokra utalok, ami nekem nincs, másoknak viszont van.
Ilyen még a tehetség is. Én erre nem feltétlenül vágyom, úgy mint hogy színész, festő, zenész vagy hasonló szeretnék lenni. Inkább csak szeretnék szépen fogalmazni, szeretnék jobban dolgokat megeleveníteni például egy-egy fotón. Szóval nem kell nekem világsiker, inkább csak magammal legyek megelégedve, nem érdekelnek mások. Így talán egyszerűbb, és érthetőbb! Ezt szeretném.
Bosszantani tud, mikor valakinek van ilyen tehetsége, vagy ennél nagyobb, teszem azt remek énekhangja, és elfecsérli. Mikor nem becsüli, hagyja és nem törődik vele. Mikor nem akarja kihozni magából ennek érdekében a maximumot, amikor vannak olyan emberek, akik az ő tehetségének a töredékéért ölni tudnának. Ez elég bosszantó és értelmetlen dolog úgy hiszem!
És annyi ilyen dolog van még a világban... Annyira furcsa ez az egész! Mindennek meglenne a maga helye és minden mehetne sokkal jobban, sokkal jobb mederben. Mindenki, legalábbis jó páran, véleményem szerint, sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet tudnának élni. És legyen ez a végszó.
Emiatt irigykedni és képes vagyok. Pedig nem tartom magam irigy embernek. Nem jellemző rám, hogy egy klassz ruháért vagy szép hajért irigykednék egy másik emberre, lányra. Emiatt azonban igen. Nagyon tudom sajnálni olyankor, hogy nekem nincs ilyen ember az életemben. Akivel mindent megoszthatnék, akiben teljes mértékben megbizhatnék, aki nem bosszant és aki olyan, mint én. Ugyanazokat a dolgokat szeretnénk, ugyanazokat utálnánánk. Ugyanúgy vélekednénk dolgokról és ugyanúgy látnánk dolgokat. Ugyanolyan komolyak lennénk. Ugyanazok a dolgok lennének fontosak számunkra, az életben és abban, amit még el szeretnénk érni. Remek lenne! Csodálatos! Szeretném.
Ilyen dolgokra gondolok, amikor azokra a dolgokra utalok, ami nekem nincs, másoknak viszont van.
Ilyen még a tehetség is. Én erre nem feltétlenül vágyom, úgy mint hogy színész, festő, zenész vagy hasonló szeretnék lenni. Inkább csak szeretnék szépen fogalmazni, szeretnék jobban dolgokat megeleveníteni például egy-egy fotón. Szóval nem kell nekem világsiker, inkább csak magammal legyek megelégedve, nem érdekelnek mások. Így talán egyszerűbb, és érthetőbb! Ezt szeretném.
Bosszantani tud, mikor valakinek van ilyen tehetsége, vagy ennél nagyobb, teszem azt remek énekhangja, és elfecsérli. Mikor nem becsüli, hagyja és nem törődik vele. Mikor nem akarja kihozni magából ennek érdekében a maximumot, amikor vannak olyan emberek, akik az ő tehetségének a töredékéért ölni tudnának. Ez elég bosszantó és értelmetlen dolog úgy hiszem!
És annyi ilyen dolog van még a világban... Annyira furcsa ez az egész! Mindennek meglenne a maga helye és minden mehetne sokkal jobban, sokkal jobb mederben. Mindenki, legalábbis jó páran, véleményem szerint, sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet tudnának élni. És legyen ez a végszó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése