2009. január 17., szombat

Veronika meg akar halni, avagy "A haláltudat, mint éltető erő"

Paulo Coelho valóban napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Sokakról tudom, hogy olvassák és kedvelik az írót. Nem tudtam, hogy miért olyannyira népszerű, aztán elolvastam az egyik legismertebb művét, a Veronika meg akar halni címűt.
A cím már alapból érdekes, izgalmakat rejtő és olvasásra késztet, hogy kiderüljön, hogy mit is rejt a történet. Hát nem bántam meg, hogy elolvastam! Egyáltalán nem! Sőt úgy érzem, hogy felírta magát a kedvenc könyvek listájára. Ami - egyenlőre - egyáltalán nem hosszú, de bővül. Sőt úgy érzem ez a lista több részre bontható...

Veronika egy fiatal, huszonéves lány, aki egyszercsak úgy dönt, hogy véget vet az életének, egy jó adag altatóval. Semmi különösebb oka nincs a döntésének. Élete rendezett, csendes, semmi szabálysértés vagy elviselhetetlen tragédia nem történt vele. Egyszerűen csak úgy gondolja, már unja, hogy minden napja, élete minden történése ugyanaz a megszokott rutin.
Szobájában várja a halál eljövetelét. Nem tudja, hogy mihez kezdjen magával így a halál előtti percekben, ezért elolvas egy cikket az újságban. Ami valamiféle számítógépes dologról szól, amelynek a címe: "Merre van Szlovénia?". Ezen kezd el gondolkodni a lány. Elgondolja, hogy ír egy levelet a cikk szerzőjének, amelyben kifejti erről a "Merre van Szlovénia?" kérdésről a véleményét. Úgy gondolja, hogy halála után a levél majd nagy port kavar a világban, hogy egy 24 éves lány, e cikk miatt lett öngyilkos. Aztán bekövetkezik a várva várt pillanat. Rosszul lesz és elájul. - Miközben ő úgy érzi, hogy eljött érte a halál. Ez valójában azonban nem történt meg, felébred és egy kórteremben találja magát, lekötözve, miközben mesztelen testét csak egy lepedő takarja. Nem tudja, hogy mit keres itt! Nem tud megszólalni, sem megmozdulni... A cselekmény folytatása során azonban rájön, hogy a híres Villete elmegyógyintézetben van, miután nem sikerült az öngyilkossága, őrültnek "nyilvánították"... Hetekig fekszik kómába. A szívének fele elveszítette a működését, ami által halálra van ítélve. Nem tartja magát őrültnek, de ennek ellenére - mint mindenkivel a Villetében -, úgy bánnak, mintha az lenne. Megismerkedik az itt lakók közül többekkel. Ott van például Zedka, akit igazi barátnőjének tart, mert vele ismerkedett meg először és úgy érzi, ő is normális, ahogy Veronika is. Megismerkedik még Marival, az idős asszonnyal, aki ráébreszti, hogy a halál közelségével bármi, ami megváltozott benne, az teljesen normális és így is kellene élnie az összes embernek, egész életük során. Eduard, a skrizofén fiú, akibe először lesz igazán szerelmes. És a doktor, Igor, aki az őrültek tanulmányozásával foglalkozik. Veronikának ő jósolja meg, hogy körülbelül már csak pár napja, maximum egy hete van, hogy éljen. Ez Veronikában elindít valamit! Rájön, hogy már nem is akar meghalni. Szeretne új életet kezdi, az új - felismert - tudatával, amelytől minden megváltozott benne. Olyan dolgokat tesz, amelyeket régebben nem mert, nem volt bátorsága és még csak gondolni sem mert ezekre a dolgokra. De már késő volt! Visszafordíthatatlan leépülés ment végbe a testében, amely már csak az utolsó pillanatot várja. Folyamatos szívrohamok és rosszul létek gyötörték Veronikát... A lány jelenléte, halálának tudata Zedkában, Mariben, Eduardban és még Igor doktorban is megváltoztatott valamit. Zedka ráeszmélt, hogy neki nem itt a helye. Neki a férjével kell lenni és úgy élni az életüket, házasságukat, ahogy ő azt mindig is tervezte. Meggyógyult, már nem beteg. Ez tudatosult benne.
Mari rájött, hogy mi az igazi célja az életének: Boszniába meg segíteni a gyerekeknek. Rájött, hogy a Villetei élet épp olyan, mint a külső világ. Ugyanúgy működik.
Eduard rájött, hogy nincs egyedül a világban. Megismerte az igazi szeretetet, amelyben már annyit a csalódott. Rájött, hogy ő Veronikához tartozik és hogy ez beteljesüljön, mindent meg is tesz. Ezért megszöknek együtt a Villete falai közül.
Kint úgy viselkednek, mint az őrültek. Kiabálnak az étteremben, káromkodnak, amely miatt mindenki rossz szemmel néz rájuk. Aztán felvennek a ljubljanai dombra, ahol úgy érzi Veronika, hogy eljött a halál ideje és mély álomba merül Eduard karjai között...
(Természetes a történet nem így ér véget. ) Veronika reggel felébred. Eduard erre mondja, hogy valószínűleg csoda történt, kaptak még egy napot...

Persze mondhatni, hogy "hepiend" a történet vége, de ez más. Ez tanulságos, valóságos!
A történet nagyon megfogott. Coelho nem úgy állítja be az őrült szerelpőit, mint valami elmebeteg, holdkóros embereket, hanem hogy az őrültek tudják csak igazán élni az életet! Ők a saját világukban élnek. Ők úgy élnek, azt csinálnak, amit csak akarnak. Ez másokat - persze a Villete falai között nem érdekel - hiszen mindenki tudja róluk, hogy őrültek. De mi van, hogy az őrültség lenne a normális. Nem a megszokott, amelyet valaki kitalált és mindenki követi! Az lenne a valóságos, hogy ha emberek azt tennék, amit akarnak, saját akaratukból, saját elgondolásuk alapján. Mindenki más lenne és senki nem tartaná őket bolodnak!
Coelho ezt a történetét sok tanulságos és megfontolandó dologgal írta tele!
Biztos vagyok benne, hogy a többi műve is tetszeni fog!

És akkor egy hatásos idézettel zárnék, amelyet Igor doktor mondott Veronikának:

" ... a 'normális'-nak mondott emberi viselkedést tanulmányozom. Ezzel a témával már sok orvos foglalkozott, és arra a követekeztetésre jutottak, hogy annak az eldöntése, ki normális és ki nem, csupán megegyezés kérdése. Azaz, ha valamit elegendő ember tart igaznak, az valóban az. Vannak dolgok, amelyeket a józan és diktál: az ing gombolása azért van elöl, mert nagyon meggyűlne vele a bajunk, ha például oldalt lenne, ha pedig hátul lenne, egyenesen lehetetlen lenne begombolni. Ez logikus. Más dolgok viszont csak azért működnek úgy, ahogy működnek, mert az emberek többsége elhiszi, hogy úgy kell működniük."

2 megjegyzés:

  1. Coelho majdnem minden könyvét olvastam (2 kivétellel), hidd el Te sem fogod megbánni! :) egyszerűen zseniális...
    minime

    VálaszTörlés
  2. Igen, igen. Azóta gyarapodott a Coelho által írt könyvek olvasása és tényleg nem okoztak csalódást! Folytatom az olvasást! :)

    VálaszTörlés