Néha úgy érzem képes lennék egymagamban megváltani a világot.
Én is képes vagyok óriási álmokban gondolkodni. Olyan elérhetetlenül óriásiakban, de ettől még sosem voltam az, aki azt hitte magáról - komolyan -, hogy 'meglássátok, én majd megváltom a világot!'. Na jó, gyerekként talán, de olyankor ki nem gondolja azt, hogy olyan egyszerű világmegváltást produkálni.
Olykor-olykor, nagyon ritkán, mégis rám tör az érzés, az a fene nagy tett vágy, hogy nekem cselekednem kell valamit ma, vagy a közel jövőben. Olyat, amihez igazán kedvem van, ami kimozdít, előrébb visz, ami örömet okoz, ami nagy, ami fontos!
Mindig más időben, más körülmények között, más helyzetben.
Ma reggel, ébredés után kint ittam meg a reggeli kávémat didergős teraszon egy szál szívecskés pizsamanadrágban és az egykor hűn szeretett kék kötött pulcsimban. Fáztam, de az erőlködő napsugarak, a reggeli forgalom zaja, a gőzölgő kávé, mind-mind feletette velem ezt a kissé kellemetlen érzést. Miután bejöttem a madarak érkezését hallgattam, miközben a a szomszéd ablakáról visszatükröződő reggeli napsugarak megsimogatták az arcomat. Kinéztem az ablakon, felnéztem a kék, felhőtlen égre és az az érzésem támadt, hogy most aztán mindenre képes lennék. Ha kellene szárnyak nélkül repülnék vagy ha kellene lefutnám a maratonit - vagy mindenesetre felállnék a rajtvonalhoz és elindulnék. Vagy egyáltalán bármire képes lettem volna abban a pillanatban! Úgy éreztem, semmi nem gördíthet elém akadályt.
Ez az érzés - mivel már vagy ötödjére hallgatom a "madarakat" - azóta is tart, bár kissé elhalványult. Mert abban a pillanatban tényleg mindent áttörő érzés volt.
Annyira sajnálom, hogy csak néha tudok ilyen dolgokra odafigyelni és csak néha érzem ezt a nagy késztetést magamban. Igazán jó lenne, hogyha ez többször, rendszeresebben, sokszor még erősebben jelen lenne a mindennapjaimban és megerősíteni. Reményt adna, és hitet, hogy van értelme csinálni azt, amit csinálok. Bármi is legyen az. Ami célt és vágyakat adna. Hogy igenis meg tudod csinálni!
Szeretném ennek az érzésnek az érzetét megtanulni és megtartani, hogy, amikor kell és nagy nagy szükségem van rá, akkor csak előhívjam és segítsen.
A múlt hét egészén például nagyon nagy hasznát vettem volna.
Mindenesetre köszönöm ezt a szép szombat reggelt!
Igyekszem a folytatásban is hű lenne ehhez a csodás érzéshez, és úgy alakítani a mai napot, hogy semmi ne ronthassa el ezt a kellemes hangulatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése