Mostanság sokat gondolkodok az eltelt időre. Belegondolok, hogy már 20 éve - nem, mintha öregnek hinném ettől magam! - vagyok ezen a földön és annyi minden történt velem, amelyeknek a felére nem is emlékszem.
Sok olyan pillanat volt, amely meghatározta az életem, a további eseményeket, ezekre persze azért emlékszem, de nagyon sok olyan pilllanat volt, amelyek akkor voltak fontosak, amikor megtörténtek és csak az a pillanatot határozták meg, bizony ezek közül nem sokat tudnék felidézni. (Bár itt meg kell jegyeznem, úgy érzem nyár óta leengedett az agyam. Kiveszett belőle jó sok minden, amelyekre szükségem lenne, és mikor kutatok utánuk, nem jönnek elő. Ez zavar, hiszen sok mindent elfelejtettem, és ettől sokszor érzem magam hülyén!)
Például, mintha körülbelül úgy 4-5 éve megállt volna az idő. Ezt nem tudom, hogy magyarázhatnám el érthetően, de azért teszek rá egy kísértelet.
Arról van szó, hogy olyan, mintha ezek az évek alatt minden változott volna körülöttem, az emberek, a környezet, az egész világ, csak én lennék ugyanaz. - Ami persze nem igaz, hiszen rettentő sokat változam magam is az utóbbi időben. - Ez idő alatt történt dolgok,mintha csak úgy megtörténtek volna, miközben én ott sem voltam. Ez nagyon furcsa érzés! Pedig sok olyan dolog történt például az elmúlt 1 évben, amelyek többet bizony nem fognak!
Úgy érzem, telik az idő, én nem öregszem, csak a korom lesz egyre több.
Nem tudom, hogy ezzel mindenki így van -e, hogy a felnőtt kor teszi ilyenné az embert, mindenesetre engem mindig elgondolkoztat!
Szeretnék egy-egy pillanatot újra átélni, úgy ahogy igazán szeretném! Most már tudom, hogy mi hogyan történik majd, tudom, hogy mire kell odafigyelnem, hogy igazán fontos legyen az a pillanat, szeretnék visszautazni az időben és ezt megtenni!
De mivel erre nem lesz mostanában lehetőségem - sőt, úgy gondolom erre sosem lesz -, így hát "csak" annyit tehetek, hogy a még megélésre és átélésre váró pillanatokra a jövőben még jobban odafigyelek és majd akkor azok olyanok lesznek, amilyeneknek én elképzelem!
Sok olyan pillanat volt, amely meghatározta az életem, a további eseményeket, ezekre persze azért emlékszem, de nagyon sok olyan pilllanat volt, amelyek akkor voltak fontosak, amikor megtörténtek és csak az a pillanatot határozták meg, bizony ezek közül nem sokat tudnék felidézni. (Bár itt meg kell jegyeznem, úgy érzem nyár óta leengedett az agyam. Kiveszett belőle jó sok minden, amelyekre szükségem lenne, és mikor kutatok utánuk, nem jönnek elő. Ez zavar, hiszen sok mindent elfelejtettem, és ettől sokszor érzem magam hülyén!)
Például, mintha körülbelül úgy 4-5 éve megállt volna az idő. Ezt nem tudom, hogy magyarázhatnám el érthetően, de azért teszek rá egy kísértelet.
Arról van szó, hogy olyan, mintha ezek az évek alatt minden változott volna körülöttem, az emberek, a környezet, az egész világ, csak én lennék ugyanaz. - Ami persze nem igaz, hiszen rettentő sokat változam magam is az utóbbi időben. - Ez idő alatt történt dolgok,mintha csak úgy megtörténtek volna, miközben én ott sem voltam. Ez nagyon furcsa érzés! Pedig sok olyan dolog történt például az elmúlt 1 évben, amelyek többet bizony nem fognak!
Úgy érzem, telik az idő, én nem öregszem, csak a korom lesz egyre több.
Nem tudom, hogy ezzel mindenki így van -e, hogy a felnőtt kor teszi ilyenné az embert, mindenesetre engem mindig elgondolkoztat!
Szeretnék egy-egy pillanatot újra átélni, úgy ahogy igazán szeretném! Most már tudom, hogy mi hogyan történik majd, tudom, hogy mire kell odafigyelnem, hogy igazán fontos legyen az a pillanat, szeretnék visszautazni az időben és ezt megtenni!
De mivel erre nem lesz mostanában lehetőségem - sőt, úgy gondolom erre sosem lesz -, így hát "csak" annyit tehetek, hogy a még megélésre és átélésre váró pillanatokra a jövőben még jobban odafigyelek és majd akkor azok olyanok lesznek, amilyeneknek én elképzelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése