Veronika összeomlásának és ráismerésének története után, elterveztem, hogy elolvasom Coelho összes könyvét. Egyrészt, mert népszerű író manapság, másrészt, mert Veronika története után nagy esélyt adtam rá, hogy a kedvenc írómmá váljon! De úgy vélem elhamarkodottan döntöttem, ill. ítéltem!
Elolvastam azóta két könyvét is, Az ördög és Prym kisasszony címűt és Az alkimistát. Nem mondom, hogy rossz könyvek, sőt nem is mondhatnék ilyet elvileg, hiszen míg én nem írtam egy könyvet sem, miért is lenne rá jogom, hogy bíráljam azt, amit Coelho elkészített. De viszont, mint az olvasó közönség egyik tagja, megtehetem. Hiszen a kritikából tanulnak leginkább az írók, meg úgy általában mindenki, nem de bár?
Van ebben a két könyven is sok okos, bölcs mondat, amelyet szerintem sok embernek meg kellene fogadnia vagy legalábbis elolvasni és el gondolkodni rajta. De a történet engem nem fogott meg! Főleg nem Az alkimistában. Nem szeretem azokat a könyveket, amelyekbe beleszövik a vallást. Nincs nekem semmi bajom a vallásos, hívő társadalommal, csak nem szeretem, mikor egy regényben, amely egyébként nem vallásos tárgyú regész, erről kell olvasnom. Ilyenkor úgy érzem, mintha bele lennék kényszerítve abba, hogy higyem el, amit írnak! Ezért sem tetszett Az alkimista. Ezért a leginkább!
Az ördög és Prym kisasszony történetében is megjelent a vallás, de már kisebb mennyiségben. De valahogy az a történet sem ragadott olyannyira magával, mint Veronikáé.
Ennek ellenére nem adom fel és fogok még továbbra is Coelho szerzeményeket olvasni, mert szeretném ennek ellenére mindet elolvasni. Veronika története pedig az egyik kedvencem marad, még ha Coelho nem is vált a kedvenc költőmmé!
Most Anne Frank naplóját olvasom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése