Szeretek fotózni. Úgy 3-4 éve kezdtem el - ha jól emlékszem és tudok számolni is. Nem fotózom gyerekkorom óta - ez bizonyára meglátszik a képeimen is -, nincs rólam olyan régi kép, amin totyogósként anyuék régi fényképezőjével a kezemben pózolok. Szóval ez nálam egy viszonylag új keletű hobbi.Emlékszem, az egész azzal kezdődött, hogy internetje lett a családnak. Internet, közösségi oldalak, szinte egy kutya. Kellett rólam kép. Friss, divatos, normális. Nekünk az időtájban még nem volt digitális gépünk, így tesóm akkori - és most már a mostani is - barátjától kértem kölcsön a fényképezőgépét. Digitálisat.
Úgy hiszem, akkor kapott el egy kissé a lendület. Szinte megtöltöttem a memóriakártyáját fotókkal, nevetett is rajtam. A legtöbb - sőt az összes -, képen én magam szerepeltem, mert kellett a sok új kép. Egy időre be is biztosítottam magam, az biztos! :)
És ez a roham folytatódott... egyre többször kértem kölcsön a gépet, hogy had fotózzak. Akkor már nem csak magamat, hanem mindent.Nem telt el sok idő, aztán mi is beszereztünk egy kis gépet (Panasonic Lumix DMC-LS2) itthonra, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minél többet foglalkozzam a fotózással. A nővérem segítségével pedig olyan programokra is szert tettem, amelyekkel "csinosítani" tudtam a még "nyers" képeimet. Eleinte ezek kezdetleges kis programok voltak, amelyekkel leginkább kontrasztot és színezetet lehetett állítani. Aztán jött a Photoshop, amelyet azóta is használok, kisebb, nagyobb sikerrel. - Akkor még a CS2-t használtam, majd a CS3-at, amely azóta is sokban segít. Nem vagyok egy PS bűvész, talán nem is akarok az lenni. Számomra egy-egy képnél olykor sok a "mesterséges" segítség. Nem igazán tartom fotósnak az olyanokat, akik szinte megfestik PS-sel a fotóikat. Azok inkább PS művész, mintsem fotósok. A két műfaj nagyban eltér és el is kell, hogy térjen egymástól. Véleményem szerint!Az Panasonic-kal egészen a tavalyi év májusáig fotóztam, amikor is ballagásra kaptam egy Olympus E-420-at. Lehet, hogy túl nagy lépés volt a kis gép után. Féltem is tőle kezdetben, sőt a mai napig - így 1 év elteltével - is lenne mit tanulnom róla. Mindenesetre nagyon szeretek vele fotózni, sokkal több mindent képes vagyok vele megvalósítani, mint a kis kompakttal korábban. Annak már kimerítettem a lehetőségeit, legalábbis úgy vélem.
Tehát 1 éve már egy tükörreflexes fényképezővel kattintgatok. Mindent. De kedvenc témám azért van. A természet, a növények, a virágok és az emberek. Leginkább a portrék.
Amikor elkezdtem ezzel a hobbival foglalkozni, az időben sok fiatal döntött ugyanígy. Úgy hiszem akkor lett, úgy mond menő a fotózás. Egészen kedvező árakon juthatott hozzá mindenki a digitális képekhez, ma már a tükörreflexesekhez is, így aztán hódított a fotózás.Egyre inkább kedveltek lettek azok az internetes oldalak, amelyeken a fiatal, kezdő fotósok megoszthatták egymással, másokkal a fotóikat. Jó ideig én magam nem töltöttem fel őket sehová, csak itthon nézegettem őket, illetve ismerősöknek mutogattam őket olykor, de nem gyakran.
Aztán rátaláltam a flickr-re, 2008 májusában. Folyamatosan töltöttem fel a fotóimat, miközben én is nézegettem és kommenteltem másokét. Ihletet merítettem mások munkáiból, ötleteket kaptam és nem egyszer elkeseredtem, hogy nálam fiatalabbak, jóval tehetségesebbek (voltak). De ez csak ösztönzőleg hatott rám, próbáltam mindig jobb lenni, újat mutatni, minél többet fotózni, hogy tanuljak önmagam és a fotóim által!Úgy hiszem a 2008 májusában feltöltött képeim és a 2010 májusában feltöltött képeim között van változás. Jó irányú, legalábbis bízom benne, hogy ezt nem csak én gondolom és látom így!
Korábban sokat adtam a flickr-re. Próbáltam minél inkább olyan képeket készíteni, amelyek tetszettek az ott lévő közösségnek. Az volt a cél, hogy minél több kommentet gyűjtsek be - bevallom. De már ez már megváltozott!
Rájöttem, hogy az ember nem sok mindent tanul az ott kapott kommentekből. Felszínes a legtöbb, és sablonos. Persze ezzel sincs baj, hiszen ha az ember mindig kap jó kritikát, akkor az pozitívan hat rá, örül, ha másnak tetszenek a képei. Mindenesetre már nem a flickr-nek fotózom, hanem saját magamnak. Sok esetben nem érdekel, hogy másoknak nem tetszik, amit fotóztam, mert nem másoknak akarok elsősorban megfelelni és tetszelegni a képeimmel, hanem saját magamnak.Egyszer megkérdeztem egy szakavatott fotóstársamat, hogy mit gondol a fotóimról? Mondjon véleményt, hogy jól csinálom-e azt, amit csinálok? Vagy mondja meg, hogy hogy lehetnék jobb?
És erre egy nagyon bölcs választ adott (megpróbálom idézni): "Kedves, hogy engem kérsz meg erre, de azt kell mondjam, hogy olykor még én is elbizonytalanodom és gondolkodom rajta, hogy eladjam az egész fotócuccot a fenébe... nem tudom megítélni, és nem is akarom! Ezt nem lehet. Addig fotózz, amíg örömet leled benne. Ne másoknak fotózz, hanem saját magadnak!" Meg kell valljam ezek a szavak nagyon eltaláltak engem és azóta eszerint a filozófia szerint törődök a fotózással. Nem szeretnék, úgy mond hivatásos fotós lenni, nem feltétlenül szeretnék a fotóimmal pénzt keresni, én magamnak szeretnék vele örömet okozni. Szeretném minél tovább csinálni, szeretnék minél több mindent megörökíteni!
Hogy visszakanyarodjak a "fotómegosztó oldalamhoz", el kell mondjam, hogy furcsa oldal az. Minél több ideje van fent az ember, észreveszi ezt. Többféle felhasználó létezik.
Van, aki elhiszi magáról, hogy tud fotózni; van, aki tud fotózni, de nem hisz önmagában; van, aki egyedi és nem törődik a tömegekkel és van, aki tényleg tud fotózni.
És ezek a csoportok nem csak a fotók készítésében oszlanak így meg, hanem a véleményezéseknél is.
Vannak, akik minden létező kép alá odaírják, hogy "szép", "szuper", "klassz" és hasonlók; van, akik próbálnak okoskodni, miközben ő maguk is egy csomó hibát elkövetnek; vannak, akik csak olykor írnak, de akkor értelmes szavakat; és vannak, akik csak azoknak írnak, akiket kedvelnek.
És eljutottunk még egy fontos dolgokhoz. A flickr-ön sokszor nem azt nézik, hogy mi van a képen, hanem, hogy ki készítette. Vannak olyan fotósok az oldalon, akiket nézegetek olykor, és nem értem, hogy miért nem véleményezi senki a képeiket. Hiszen sokszor jobbak, sőt, mint azok, amelyek 50 000 kommentet kapnak. És rájöttem, azért, mert ők nem kommentelnek mindenhova valami jópofát, nem írják a szar képek alá, azt hogy, "de szuper". Úgy hiszem kissé felszínes ez a dolog így!
Persze ennek ellenére egy csomó pozitív jellemzője is van az oldalnak, mint ahogy azt már fentebb említettem. Az ember ihletet meríthet, olykor bátorítják a pozitív kommentekkel stb. stb.
Tehát így állok én a fotózással! Szeretem. Szeretem, hogyha kattan a gép!
(deviantart)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése