Mostanság még is leginkább az emberi sorokról szeretek a leginkább olvasni (vagy hallani, vagy nézni a tévében).
Anyunak még karácsonyra fizettünk elő a Nők Lapjára, fél évre. - Bár jól lehet, hogy ezt már (jó párszor) megemlítettem, mint azt is, hogy azóta tudom, hogy ezzel igazából nem csak az anyukánknak kedveztünk, hanem magunknak is. Legalábbis nekem minden bizonnyal! - A két hetente megjelenő újságban van két rovat is, ami állandó jelleggel bemutat különböző embereket. Egymástó eltérő foglalkozású, korú, élethelyzetben lévő embereket. Az egyik ilyen, a 'Valaki valahol', a másik pedig az '1 nap élet'.Én is ember vagyok, így szeretek mások életével foglalkozni. Csak én nem pletyka szinten, bár olykor az is jól esik, bevallom. Sokkal inkább elgondolkodni mások életén, tanulni az őáltaluk már bejárt útból! Kicsit példaképnek tekintem mindegyikőjüket; mindegyiket, akiről már olvastam.
Mindig ámulatba ejtenek, azok a (kis vagy nagy) dolgok, amelyek őket elindították az útjukon, amelyek miatt megértek (minimum) egy újságcikket.Igazából most gondolok csak bele, nem is kell ehhez újságban olvasni ilyen emberekről. Csak körül kell nézzünk a környezetünkbe, és máris találunk legalább egy olyan embert, aki szintén bele illene egy ilyen szerepbe. Aki bátor és különleges! - Ha tőlem megkérdeznék, hogy ki lenne az, más kapásból mondanék is kettő ember, az egyik az anyukám lenne a másik pedig egy távbarát, egy érdi lány.
Örömmel tölt el a tudat, hogy vannak, akik még törődnek másokkal, akiknek fontosabbak más emberek, mint saját maguk. Akik a nehéz életük ellenére is képesek boldogan élni. Akik mindennap tesznek valamit azért, hogy ne legyenek szürkék a mindennapok.Akik szebbé teszik ezt a világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése