Helló tavasz!

Az utóbbi napok időjárása után, úgy hiszem, hogy itt a tavasz! Legalábbis a mai nap határozottan egy tavaszi nap volt! Nem úgy, mint a tegnapelőtti, amikor úgy körülbelül 1 óra alatt minden időjárási jelenség lejátszódott: dörgött, fújt, eset hó, jég, eső, sütött a nap.
A mai napsütés nagyon boldoggá tett, pedig van, ami borongóssá teszi a mostani napokat...
Volt megint boldog pillanat: elmaradt tesi órán ülünk a lányokkal a napsütésben, az iskolai padon és nevetünk. Remek érzés volt! Jól éreztem magam, tökéletesnek mondható pillanat volt (ismét)!



Szeretem a tavaszt, bár ennek már szántam egyszer egy egész bejegyzést!
Csodálatos a napsütés és hogy megjelentek a katicák. Ma is találkoztam néggyel is! Olyan helyesek és kedvesek. A színükkel és a pöttyeikkel olyan bohókásak! Szeretem őket! És szerintem ők is engem, mert mindig találkozom úton-útfélen egyel, bár merre járok is, a jó idő beköszöntével.

Ha minden jól megy, teljesül egy kis rész álmom!
Már, mint... nagy álmom, hogy egyszer legyen egy törpenyuszim. De anyuék nem engedik ide a lakásba... Ezért megfogadtam, hogyha elköltözöm, akkor az lesz az első dolgom, miután beköltöztem, hogy veszek egy Juci nevű törpenyuszit.
Mivel közeledek a Húsvét, rávettem anyuékat, hogy hozzunk a mamától egy kisnyulat, mert ha minden igaz, akkor addigra születnek majd ismét. Pénteken elhozzuk és keddig maradna! Remélem, hogy addig nem változik a terv! És neki is Juci lesz a (z ideiglenes) neve! :)

Jöhet a nyár a tervekkel

Tervezek. A nyárra. Mivel tudom, hogy mindjárt itt van, mint ahogy a karácsony is olyan hamar ott volt, pedig alig múlt szeptember. Ez az év is nagyon gyorsan telik. Most volt még csak 1-je, aztán meg már március van. Nyakunkon a megmérettetés! Félek, hiszen még sosem éltem át és nem kis piskót azért, mert nem is mindegy az eredmény sem. Várom, mert szeretnék már túl lenni és a nyárban élni.
Szóval amit csinálni fogok a nyáron: semmit.
Azonkívűl egyfolytában kattintgatok majd az új csodafényképezőmmel - amelyet az érettségi által érdemelek ki.
Alszok, ameddig csak akarok és annyit, amennyit csak akarok.
Olvasok. Sokat és többet. Minden jó könyvet, amit csak tudok a nyáron, ki szeretnék olvasni.
Megnézek minden olyan filmet, amit már régóta tervezek. Ami klasszikus és ami szóbanforgó téma lehet egy beszélgetésnél. (Ezt már terveztem a múlt nyárra is, akkor sikerült végignéznem az Alien sorozatot! )
Játszok a nagy pocakú kis labradorokkal, ha lesznek, mert bízom benne és remélem, hogy lesznek.
Egyenlőre ennyi! Elég is ennyi, mert inkább akkor legyen spontán ötleteim. Ezeket szeretném végre megtenni! És persze szeretnék sokat pihenni és kipihenni az idei évet, ami már teljesen az agyamra megy!

Paulo Coelho

Veronika összeomlásának és ráismerésének története után, elterveztem, hogy elolvasom Coelho összes könyvét. Egyrészt, mert népszerű író manapság, másrészt, mert Veronika története után nagy esélyt adtam rá, hogy a kedvenc írómmá váljon! De úgy vélem elhamarkodottan döntöttem, ill. ítéltem!
Elolvastam azóta két könyvét is, Az ördög és Prym kisasszony címűt és Az alkimistát. Nem mondom, hogy rossz könyvek, sőt nem is mondhatnék ilyet elvileg, hiszen míg én nem írtam egy könyvet sem, miért is lenne rá jogom, hogy bíráljam azt, amit Coelho elkészített. De viszont, mint az olvasó közönség egyik tagja, megtehetem. Hiszen a kritikából tanulnak leginkább az írók, meg úgy általában mindenki, nem de bár?
Van ebben a két könyven is sok okos, bölcs mondat, amelyet szerintem sok embernek meg kellene fogadnia vagy legalábbis elolvasni és el gondolkodni rajta. De a történet engem nem fogott meg! Főleg nem Az alkimistában. Nem szeretem azokat a könyveket, amelyekbe beleszövik a vallást. Nincs nekem semmi bajom a vallásos, hívő társadalommal, csak nem szeretem, mikor egy regényben, amely egyébként nem vallásos tárgyú regész, erről kell olvasnom. Ilyenkor úgy érzem, mintha bele lennék kényszerítve abba, hogy higyem el, amit írnak! Ezért sem tetszett Az alkimista. Ezért a leginkább!
Az ördög és Prym kisasszony történetében is megjelent a vallás, de már kisebb mennyiségben. De valahogy az a történet sem ragadott olyannyira magával, mint Veronikáé.
Ennek ellenére nem adom fel és fogok még továbbra is Coelho szerzeményeket olvasni, mert szeretném ennek ellenére mindet elolvasni. Veronika története pedig az egyik kedvencem marad, még ha Coelho nem is vált a kedvenc költőmmé!

Most Anne Frank naplóját olvasom...

Változni szeretnék

Levetkőztem az előző két nap letargikus hangulatát! A hangulatnak nem volt semmi különösebb oka. Csak gondolkodtam és rájöttem, hogy mennyi, de mennyi dolog zavar az életben, a mindennapokban és mennyi, de mennyi dologgal nem értek egyet! Ezek lehangoltak és letargiába döntöttek! Gyenge vagyok, hagyom magam.
Aztán tegnap jött a ráeszmélés - amire képes vagyok és ennek örülök -, hogy minek negatívoskodom annyit meg folyton? 19 éves vagyok, fiatal. Ezek az életem talán legszebb évei és én meg itt letargiázok napokig. Ugyan már! Felesleges! Miután ezt megértetettem vagyis megértettem magammal, mert mi úgy vagyunk, hogy én meg magam. Hiába tudom valamiről, hogy hogyan kellene csinálnom, meg kell értetnem magammal és akkor talán úgy lesz! Nem mindig, nem feltétlenül, mert az én felvet, a magam meg mérlegel és dönt, hogy szeretné-e vagy nem! - Ez persze kissé skizofrén látásmódra sandít, de szerintem nálam ez így normális! Szóval nem vagyok különleges eset!
Ebben az esetben önmagam úgy döntött, hogy elege van és jobb kedvet akar! Így ma már vidámabb, sokkal vidámabb volt a nap!
Szeretnék már tényleg boldogabb lenni és gondtalanabb! Gondtalanabb..., mintha valami gondterhelt életem lenne... Pedig nem! Persze voltak, vannak, lesznek problémák az életemben, családomban, magánéletemben, iskolában, barátokkal, baráttal, de ez az élet. Ilyenjei mindenkinek vannak! Nincsenek nagyobb problémáim, mint akárki másnak, legalábbis úgy gondolom! Szóval ezek nem ilyen egetrengető problémák, csak én olyan vagyok, hogy a bolhából csinál elefántot! Ez jellemző! Ez talán az egyik legjellemzőbb tulajdonságom ( a többi sok mellett)! Hamar érzékenyülök el, hamar idegesítem fel magam apró dolgokon, hamar akarok mindent egyszerre. Hiba! Tudom, tisztában vagyok vele! Na ezeken kéne változtatni! De hát nem megy minden egyszerre ebben az esetben sem, ezt meg kellene értenem! Persze ez is csak úgy működik, hogy az én feltárja a javaslatot az önmagam előtt és aztán döntővé válik a dolog, vagy így, vagy úgy.
Szóval mivel ezek nem hatalmas, megmásíthatatlan problémák, túl kellene rajta lépnem, vagy olyan megoldást keresni, ami orvosolja őket és minden könnyebben, boldogabban, vidámabban megy! Szeretném ezt! Ezen leszek! Bár nem mondom, hogy egyszerű lesz, vagy hogy hamar fog menni, de ha már ráveszem magam és elindulok - akár döcögve is - az úton, akkor már megy magától, úgy érzem!
Persze, sok tényező van, külső tényező, ami befolyásolja a hangulatomat! A folytonos iskolai ráhatás az érettségi miatt, a folytonos nyüzsgés, elvárás, tanulás! Ezek már egyből olyan dolgok, amiket nem tudok félretenni, hiszen ezen túl kell esnem a nyáron.
Ilyen még a szürke, havas, hideg tél, amikor nem tudom, hogy ezzel ki, hogy van, de nekem 30-40%-kal mindig rosszabb a hangulatom télen, bármilyen helyzet is van! Ezért is várom már a jóillatú tavaszt, mert akkor boldogabbnak érzem magam. Eltűnik a 30-40%-os borúlátásom, csak úgy magától, ami azért lássuk be, remek dolog!
Egyszóval, ill. kettővel változni szeretnék!

Boldogság

Rájöttem valamire. Már nem ma, hanem úgy az utóbbi időben!
Az ember nem lehet boldog egyfolytában, csak pillanatokban! Persze, erre is rá lehet cáfolni, mint ahogy mindenre, ahogy minden egyes felfedezésre, de minden esetre ez az én helyzetemben abszolút így van!
Mostanában sokszor, sőt inkább egyfolytában negatív vagyok. Bár lehet, hogy ez nem csak mostanra igaz, hanem megváltoztam, alakult az életszeméleletem és ilyen lett. Negatív. Lehet ez nem átmeneti,hanem most már ez lesz. Ilyet lettem és kész! Fene tudja! Mindenesetre, mivel sok mindent nem tehetek, pedig már próbáltam, sodródom az árral és néha nevetek.
Ez a helyzet ébresztett rá a felismerésre, vagyis, hogy pillanatok tesznek boldoggá! Nem kell, hogy egetrengetően nagy pillanat legyen, egy eszméletlen eseménnyel, minden pici pillanatban ott rejtőzhet a boldogság. Mint ahogy a múltkor is. Mikor ültem egy helyiségben. Vártam a bőrfotelben. Szólt a rádióban egy kellemes dal és a kirakat üvegen beszűrűdött a napfény, ami árnyékot vetett a járólapra. Ahogy ott ültem és pár pillanattal az előtt még dühös voltam valami miatt, rájöttem, hogy most már nem vagyok és remekül érzem magam! Remekül éreztem magam abban a pillanatban és remekül éreztem magam attól, hogy rájöttem, hogy remekül érzem magam!
Vagy mikor sétáltunk Győrben. Ahogy kiléptünk az utcára, szállingózott a hó, hideg volt, de kellemesen. Fogták a kezem, néztem a fekete eget a hulló pelyhekkel és tökéletesnek éreztem a pillanatot!
Vagy tegnap is! Mikor 4 lánnyal ültem a szobába, lentről felhallatszott a zene, beszélgettünk. Akkor is úgy éreztem, hogy most jól vagyok és boldog vagyok, hogy itt lehetek és hogy átélhetek ilyen pillanatokat!
Szeretem, mikor átélek egy-egy ilyen pillanatot! Mindegy, hogy mennyi ideig tart, csak pár másodpercig, vagy akár percekig. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy átélhettem és rájöhettem, hogy van miért élni, van, ami igazán boldoggá tesz!

Kedd

...szóval aztán nem esett 40 napig!
Most tetszik ez az enyhe idő! Bár ígérnek hidegebbet is! Nem szeretném. TAVASZt szeretnék már nagyon! A szép, kellemes, jóillatú, virágos TAVASZt!

Az kell nekem, azt szeretem!

Feltevés

Most akkor megint 40 napig esni fog????