Boldogság

Rájöttem valamire. Már nem ma, hanem úgy az utóbbi időben!
Az ember nem lehet boldog egyfolytában, csak pillanatokban! Persze, erre is rá lehet cáfolni, mint ahogy mindenre, ahogy minden egyes felfedezésre, de minden esetre ez az én helyzetemben abszolút így van!
Mostanában sokszor, sőt inkább egyfolytában negatív vagyok. Bár lehet, hogy ez nem csak mostanra igaz, hanem megváltoztam, alakult az életszeméleletem és ilyen lett. Negatív. Lehet ez nem átmeneti,hanem most már ez lesz. Ilyet lettem és kész! Fene tudja! Mindenesetre, mivel sok mindent nem tehetek, pedig már próbáltam, sodródom az árral és néha nevetek.
Ez a helyzet ébresztett rá a felismerésre, vagyis, hogy pillanatok tesznek boldoggá! Nem kell, hogy egetrengetően nagy pillanat legyen, egy eszméletlen eseménnyel, minden pici pillanatban ott rejtőzhet a boldogság. Mint ahogy a múltkor is. Mikor ültem egy helyiségben. Vártam a bőrfotelben. Szólt a rádióban egy kellemes dal és a kirakat üvegen beszűrűdött a napfény, ami árnyékot vetett a járólapra. Ahogy ott ültem és pár pillanattal az előtt még dühös voltam valami miatt, rájöttem, hogy most már nem vagyok és remekül érzem magam! Remekül éreztem magam abban a pillanatban és remekül éreztem magam attól, hogy rájöttem, hogy remekül érzem magam!
Vagy mikor sétáltunk Győrben. Ahogy kiléptünk az utcára, szállingózott a hó, hideg volt, de kellemesen. Fogták a kezem, néztem a fekete eget a hulló pelyhekkel és tökéletesnek éreztem a pillanatot!
Vagy tegnap is! Mikor 4 lánnyal ültem a szobába, lentről felhallatszott a zene, beszélgettünk. Akkor is úgy éreztem, hogy most jól vagyok és boldog vagyok, hogy itt lehetek és hogy átélhetek ilyen pillanatokat!
Szeretem, mikor átélek egy-egy ilyen pillanatot! Mindegy, hogy mennyi ideig tart, csak pár másodpercig, vagy akár percekig. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy átélhettem és rájöhettem, hogy van miért élni, van, ami igazán boldoggá tesz!