Levetkőztem az előző két nap letargikus hangulatát! A hangulatnak nem volt semmi különösebb oka. Csak gondolkodtam és rájöttem, hogy mennyi, de mennyi dolog zavar az életben, a mindennapokban és mennyi, de mennyi dologgal nem értek egyet! Ezek lehangoltak és letargiába döntöttek! Gyenge vagyok, hagyom magam.
Aztán tegnap jött a ráeszmélés - amire képes vagyok és ennek örülök -, hogy minek negatívoskodom annyit meg folyton? 19 éves vagyok, fiatal. Ezek az életem talán legszebb évei és én meg itt letargiázok napokig. Ugyan már! Felesleges! Miután ezt megértetettem vagyis megértettem magammal, mert mi úgy vagyunk, hogy én meg magam. Hiába tudom valamiről, hogy hogyan kellene csinálnom, meg kell értetnem magammal és akkor talán úgy lesz! Nem mindig, nem feltétlenül, mert az én felvet, a magam meg mérlegel és dönt, hogy szeretné-e vagy nem! - Ez persze kissé skizofrén látásmódra sandít, de szerintem nálam ez így normális! Szóval nem vagyok különleges eset!
Ebben az esetben önmagam úgy döntött, hogy elege van és jobb kedvet akar! Így ma már vidámabb, sokkal vidámabb volt a nap!
Szeretnék már tényleg boldogabb lenni és gondtalanabb! Gondtalanabb..., mintha valami gondterhelt életem lenne... Pedig nem! Persze voltak, vannak, lesznek problémák az életemben, családomban, magánéletemben, iskolában, barátokkal, baráttal, de ez az élet. Ilyenjei mindenkinek vannak! Nincsenek nagyobb problémáim, mint akárki másnak, legalábbis úgy gondolom! Szóval ezek nem ilyen egetrengető problémák, csak én olyan vagyok, hogy a bolhából csinál elefántot! Ez jellemző! Ez talán az egyik legjellemzőbb tulajdonságom ( a többi sok mellett)! Hamar érzékenyülök el, hamar idegesítem fel magam apró dolgokon, hamar akarok mindent egyszerre. Hiba! Tudom, tisztában vagyok vele! Na ezeken kéne változtatni! De hát nem megy minden egyszerre ebben az esetben sem, ezt meg kellene értenem! Persze ez is csak úgy működik, hogy az én feltárja a javaslatot az önmagam előtt és aztán döntővé válik a dolog, vagy így, vagy úgy.
Szóval mivel ezek nem hatalmas, megmásíthatatlan problémák, túl kellene rajta lépnem, vagy olyan megoldást keresni, ami orvosolja őket és minden könnyebben, boldogabban, vidámabban megy! Szeretném ezt! Ezen leszek! Bár nem mondom, hogy egyszerű lesz, vagy hogy hamar fog menni, de ha már ráveszem magam és elindulok - akár döcögve is - az úton, akkor már megy magától, úgy érzem!
Persze, sok tényező van, külső tényező, ami befolyásolja a hangulatomat! A folytonos iskolai ráhatás az érettségi miatt, a folytonos nyüzsgés, elvárás, tanulás! Ezek már egyből olyan dolgok, amiket nem tudok félretenni, hiszen ezen túl kell esnem a nyáron.
Ilyen még a szürke, havas, hideg tél, amikor nem tudom, hogy ezzel ki, hogy van, de nekem 30-40%-kal mindig rosszabb a hangulatom télen, bármilyen helyzet is van! Ezért is várom már a jóillatú tavaszt, mert akkor boldogabbnak érzem magam. Eltűnik a 30-40%-os borúlátásom, csak úgy magától, ami azért lássuk be, remek dolog!
Egyszóval, ill. kettővel változni szeretnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése