Mikor kinéztem az ablakon ez a látvány tárult velem szembe:
Csodaszép volt március első reggel.Így nem is kell mondanom, hogy mekkora öröm volt, mikor a nap végén, kiléptem az iskola kapuján, felnéztem a kék égre, és gyönyörű, hatalmas "vattafelhők" mosolyogtak le rám. Nagyon jól esett a lelkemnek! Másként telt a hazafelé vezető séta. Végig az eget fürkésztem a tekintetemmel, és nagyon boldog voltam, hogy a tavasz nem csak a kellemes melegséget hozta magával, hanem a csoda barátaimat is. :)
Végig kísérték az utamat, majd tovább álltak, mert mikorra már hazaértem, alig volt az égen olyan szépség, mint amelyek végig fölöttem jártak. - Így sajnos megörökíteni sem volt időm, vagy lehetőségem.
Minden esetre bearanyoztak a napom hátralevő részét, az egyszer bizonyos!
Szeretem a felhőket, mi több imádom ők, mindegyiket. (És szerintem ők is viszont szeretnek!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése