Ez év harmadik vasárnapja...

...a sajtoskifli vasárnapja!

Elköltöztem

Már mint Stars Hollow-ból, Széplak-ra, és csak képzeletben.
Eddig a Gilmore lányok voltak azok, akikkel átéltem a mindennapok ráérős óráit, most pedig a Született feleségekkel töltöm a délutánokat.
A Szívek szállodája 7 évadját már háromszor néztem végig, úgy gondolom ideje volt már a frissítésnek, annak ellenére, hogy cseppet sem unom Stars Hollow lakóit. Minden esetre most még 4 részen át élvezem a feleségek életét, mert aztán utána siránkozni fogok, hogy - egyelőre! - ennek is vége. - Bár, nagy vigasz, hogy ennél a sorozatnál tudom, van még több évad is, csak egyelőre én nem láthatom. Szemben a Szívek szállodájával, ahol is a 7. évad után hiába vártam a folytatást.
Korábban nem gondoltam volna, hogy a Szívek szállodája után lesz még sorozat, amit ilyen mániákusan tudok majd szeretni, de úgy tűnik igen csak tévedtem. Most már a Született feleségeket is épp úgy szeretem! Szeretem a különös, titkokkal teli, mégis látszatra tökéletes életüket. Szeretem, hogy az ember, már mint a néző, nem tudja, hogy mit hoz a következő epizód. Szeretem, hogy nincsenek különös kedvenceim, mert szinte az összes szereplőt ugyanúgy kedvelem. Mindegyiküknek szeretem a sajátságos személyiségét. Szeretem, hogy folyton tudok valakinek drukkolni. Szeretem, hogy folyton kíváncsi vagyok a következő rész történetére, a megoldásra, vagy az újabb bonyodalomra. Jó lenne, hogyha sose érne véget!
Minden esetre addig, amíg csak lehet, én maradok a Lila akác közben és talán majd egyszer tovább állok a következő városba.

Új év, új élmények, új tervek...

... és ezt a sort még sokáig lehetne folytatni!
Nem szokásom fogadkozni az új évre, de idén megfogadtam pár dolgot! Igyekszem majd, hogy megvalósítsam ezeket. Bízom magamban és a terveim bekövetkeztében!

Minden egyes új év beköszöntével úgy érzem, hogy az ember kap egy újabb esélyt, hogy tiszta lappal induljon a jövőben. Persze attól, még hogy az évszám mindig eggyel tovább pördül, nem változik meg fenekestül az egész világ és az emberek élete, de ez egy lehetőség, hogy változtassunk, hogyha akarunk!
Én is ezen leszek!

Karácsonyi gondolatok

Gyerekkorom óta lényegesen megváltozott a karácsony!
Tegnap elgondolkodtam, hogy mitől olyan másak az utóbbi éven a karácsonyok, mint korábban, és rájöttem, hogy ezért is az felelős, hogy felnőttem. Másként élem át az egész ünnepet... Furcsa, és ez nem pozitív furcsaság!
Sajnálom, hogy ez így alakult. Amikor gyerek voltam, nagy hatással volt rám a várakozás, a karácsonyfa, az ajándékok, a vacsora, az ebédek... Az új ajándékaimmal, játékaimmal foglalkoztam egész szenteste, és az utána következő két napon is egyfolytában. De ez megváltozott! Persze, a fa szépsége ugyan úgy tetszik, a vacsora ugyanolyan ízletes, az ajándékoknak ugyanúgy örülök, de ez korántsem olyan, mint anno volt! Igazán meg sem tudom magyarázni, de olyan, mint ha hiányt éreznék. Valaminek a hiányát, de nem tudom megmondani pontosan, hogy minek a hiánya ez. Nem tudom megfogalmazni!
Idén valószínűleg az is közrejátszik, hogy nincs egyáltalán olyan időjárás, ami passzolna a karácsonyhoz. Tavaszi idő van és esik! A meleg, kellemes idő cseppet sem karácsonyi, az eső pedig egy borús hangulatot ad ennek a nagy ünnepnek. Igazán lehetne olyan idő, mint, amilyen a múlt hét végén volt! Az való ehhez a három naphoz, nem pedig a meleg rekord!
Bízom benne, hogy egyszer még visszatér az a valami, ami hiányzik számomra a karácsonyból! - Bár az is lehet, hogy még sem. Mert lehet, hogy minden felnőtt így éli át a karácsonyt, csak erről még nem végeztem közönség kutatást. - Jó lenne, hogyha majd nekem is lesz(nek) gyereke(i)m, akkor majd megváltozik a helyzet és velük együtt majd újra gyerekként élhetem át a karácsonyt!

(A képek a mi karácsonyunk hangulatát örökítik meg!)

Szeretnivaló hófehér puhaság

Azt hiszem határozottan állíthatom, hogy az idei éven igencsak megszerettem a telet! Igaz, hogy eddig nem igen volt benne részem, hiszen még csak egy hete van igazán tél. Egészen múlt vasárnapig a télnek csak a legrosszabb részét, a hideget tapasztaltam. De aztán múlt hét vasárnap leesett az első hó!
Tegnap pedig újabb hó örvendeztetett, egészen reggeltől kora estig! Amikor először kezdett szállingózni, örültem, de nem gondoltam, hogy mikor körülbelül 1 óra múlva kinézek az ablakon újból, minden csodaszép fehér lesz! Szemet gyönyörködtető látvány volt!
Ma még szebb volt hótakaró a napsütésben! Csillogót, mint megszámlálhatatlan mennyiségű apró kristály! Nagyon jó volt sétálni! Ropogott a hó a talpam alatt, mindent belepett a hó puhasága!
Eddig nem kedveltem a telet és az időjárását, de igen, idén bizony nagyon megszerettem! Most már bizton állíthatom, hogy a tavasz és a tél a két legkedvencebb évszakom és remélem, hogy még jó sok ilyen nap lesz februárig, mint amilyen a tegnapi és a mai volt!

(Ezek a képek a mai séta alkalmával készültek!)

Kedd esti gondolatok

Mostanában sokszor figyelem a fiatalokat, a 13-16 éves korosztályt... És olyankor belegondolok, hogy milyen volt, amikor én voltam annyi idős... Annyira távolinak tűnik! Igazából nem is sok mindenre emlékszem - erre már egyszer egy korábbi bejegyzésben részletesebben kitértem -, de arra bizony igen, hogy mennyire más voltam. Mennyire máshogy gondolkodtam, láttam dolgokat és viselkedtem.
Anyunak is említettem, hogy mennyi mindent másként cselekednék, hogyha annyi eszem lett volna akkor, mint most és ilyen felfogásom lett volna, mint most. Erre anyu azt felelte, hogy bizony ezzel sokan így vannak és lesznek még ilyen alkalmak, amikor így gondolom...
Aztán belegondoltam, hogyha akkor másként cselekedtem volna, az egész mostani életem nem ez lenne és nem itt és így tartanék, bizonyára! Hiszen egyetlen kis változás is teljesen másfelé terelte volna a korábbi életemet, ami viszont nagyba befolyásolta volna a mostani alakulását... Azért kíváncsi lennék pár alternatívára.
Jó lenne, hogyha lenne egy időgép, amivel vissza mehetnénk ezekbe az években és megváltoztatnék ezt-azt, meglátni, hogy akkor hogy alakult volna az életem... Persze csak úgy kíváncsiságból, mert a végén mindenképpen vissza kellene térnem a mostani életembe, a valóéletembe. Nagyon jó lenne! Szerintem sok mindenre választ kapnék!
Vagy nem is lenne olyan jó? Fene tudja, igazából!
Mindenesetre, az biztos, hogy sokat változtam azóta. Felnőttem, ami azért nagy változás volt az életembe! Szinte hülyének tartom magam a korábbi, jó pár évvel ezelőtti viselkedésem miatt... Persze nem szégyenlem, nem is lenne értelme, hiszen ami megtörtént akkor, azt megtörtént. Nincs mit tenni! Minden egyes akkori döntésem és tettem meghatározta a további dolgok alakulását... Így inkább örülhetnénk, hogy sok esetben, nagyon sokban, nagyon jól döntöttem. Persze voltak olyan döntéseim is, amikben bizony másként döntenék, hogyha most, így 20 éves fejjel kellene... De sebaj, örülök a mostani életemnek! És nem cserélnék -úgy hiszem - senkivel!
Épp a múltkorában olvastam valahol, hogy addig boldog az ember, amíg nem érzi úgy, hogy cserélne mással! És én hiszek ebben, bölcs gondolat!

ÁrULÓház

Tegnap egy kis időt töltöttem az egyik bevásároló központban - nevén nevezve az Árkádban. Ahogy ott álltam és körbenéztem, megállapítottam, hogy én bizony nem szeretek ott. Nem szeretem azt a nagy sürgés forgást, ami ott zajlik. Azt a sok ember - bár a sok embert egyéb helyeken sem szeretem, sőt általában irtózom a tömeges emberrajtól -, aki siet és nem figyel a másikra. Mindenki eszeveszetten csak a pénzét költi - sok esetben felesleges dolgokra. A rengeteg pacsulitól bűzlő, márkásabbnál márkásabb ruhát hordó ember. Az agyon maszkírozott, korosodó gazdag nők. A szolibarna, műszempillás tizen- és huszonévesek. A kigyúrt, zselézett hajú, 'kihaénnem' fiatalemberek... Mind azt hiszik, hogy a márkás ruha naggyá tesz, hogy csak úgy lehetnek valakik, hogy ha minden ruhájuk az Árkád valamelyik üzletéből való és olyan flottul is áll rajtuk, mint ahogy a kirakatban díszelgő műanyagbabákon. Mindent meg is tesznek azért, hogy úgy is álljon rajtuk.
Mikor érti már meg ez a sok ember, hogy a kinézet, a pénz, a vagyon csak egy dolog. Ettől még nem lesz valaki emberi ember! Ahhoz bizony a pénznél sokkal több minden kell, nem olyasféle kézzel fogható dolgok, mint a pénz.
Elszörnyülködtem! És ezek még csak a látogatók. De az üzletekben sem más a helyzet.
A márkásabbnál márkásabb boltok között az ember választani sem tud. Mindegyikbe pedig képtelenség bemenni és körbenézni. Minden butikba vonzóbbnál vonzóbb, drága ruhák sorakoznak a polcokon, lógnak a fogasokon és állnak tökéletesen, a formás idomú próbababákon. Az eladónők, illetve lányok, mind alapozóval kikent csinoskák. Már ők magukban reklám arcok, bizonyára előírás is, hogy nem akárki állhat egy-egy pult mögött. De a legtöbb esetben - és tisztelet a kivételnek -, olyanok, hogy vidd a ruhát, lehetőleg minél többet, fizess és menj. Még egy mosolyt sem eresztenek meg, hogy legalább látszatra elhidd, hogy örülnek, hogy megvettél egy zoknik 2000 forintért.
Azon is elgondolkodtam, hogy ez csak engem, illetve a fogyasztó társadalom kis hányadát zavarja csak. A többiek, akik ott válogatnak és költik a pénzüket, ők jól érzik magukat?! Nem tudom elhinni. Még ha csak nem is foglalkoznék ezekkel a tényezőkkel, amiket körülírtam - amikkel egyébként képtelenség nem törődni -, még akkor sem értem.
Alapjába véve már olyan barátságtalan ez a hatalmas építmény, körbe körbe hatalmas ablakokkal. A sok körfolyosó, a zaj, a különféle fülembe ordító zene, minden egyes üzlet mellett elhaladva. Nem tetszik, hogy mindent megtalál az ember egy helyen, pedig ez a kényelmet hívatott szolgálni. Nem szeretem, hogy szinte mindent tálcán nyújtanak egy-egy ilyen helyen, hogy van elég pénzed hozzá, és amit végképp nem szeretek, az az, hogy például egy magam fajta ember, aki nem él olyan elvek szerint, ahogy az ott vásárlók nagy része, az az, hogy bemegyek és rosszul érzem magam. Mintha nekem nem lenne ott keresnivalóm. Talán ez az, ami a legjobban taszít!
Persze azért van, ami tetszik nekem az Árkádban, de ettől még nem fogok odamenni sűrűbben - sőt talán még ritkábban is, kb. évente egyszer -, az a könyves bolt és a műszaki bolt, ahol a kezembe vehettem a különféle fényképezőket, amelyekre ácsingózom. Bizony, bizony!