Őrült világ - Azaz az első vélemény

Rég olvastam könyvet. Mostanában inkább újságot olvasok, leginkább Nők Lapját.
Az egyik számban közöltek egy rövid írást Dobray Sarolta - Őrült világ című könyvéből. Pontosabban az "Olasz meló" elnevezésű riportból. Felkeltette az érdeklődésemet az írás. Mind a tovább olvasásra, mind pedig az egész "Őrült világ"-ra. Így tegnap délelőtt megrendelt, és ma délelőtt már, az internetes könyváruház és a futárszolgálat gyorsasága végett a kezemben is foghattam. Délután óta pedig az olvasásé a főszerep...

Szeretem az ilyen jellegű könyveket. A riport sorozatokat, amelyek tényleges, valóságos élethelyzetekről szólnak, valóságos, hús-vér emberek szereplésével.
Ezenkívül az ön- és életrajzi könyveket szeretem még.

Ez a mostani is nagyon izgalmasnak bizonyult, most, pedig még csak az első, azaz a már fentebb említett portrén vagyok túl. De már ez nagyon elgondolkodtatott...

Az "Olasz meló" olyan fiatal lányokról szól, akik külföldön, azaz Olaszországban vállalnak önként munkát. Azaz prostituáltak.
A riportban a legtöbb esetben Dobray Sarolta a futtatójukkal, közvetítőjükkel készült beszélgetéseket közli, akit egyszerűen csak Z.-ként említ.
Z. rábeszéli az újságírónőt, hogy menjen ki ő is Olaszországba az egyik lakásba, ahol a lányok dolgoznak, hogy élesben lássa, hogy hogy is működik ez. Úgy hitelesebb képet kaphat róla. Sarolta ki is utazik... Leírja az ott tapasztalt és átélt szituációkat, eseményeket.
Igazából cseppet sem megrázóak az ott történtek. Nincs benne semmi durvaság, undor, vagy nem várt dolog. Minden úgy történik ezekben a lakásokban - a leírtak alapján -, mint ahogy azt egy laikus, aki hallott már az ilyen dolgokról, el tudja képzelni. Csengetnek a férfiak, a lányok ajtót nyitnak, megbeszélik, hogy a lány mit vállal mennyiért, előre fizet, a lány pedig végzi a dolgát...
Tényleg nem ezek a dolgok rendítettek meg, hiszen hány olyan ismerős meg ismeretlen ismerős van csak az én környezetemben is, akiről tudom, mindenki tudja, hogy miből él, miért van kint külföldön, hogy itthon miket hazudozott/hazudozik össze-vissza a családtagjainak, ismerőseinek.
Viszont az az erkölcstelen viselkedés, ahogy ezek a lányok élni tudnak, és ahogy képesek még tükörbe nézni, az gusztustalan számomra.
Hihetetlen bele gondolni, hogy a pénz mekkora úr. Hogy mikre rá nem vesz fiatal, egészséges, csinos és okos lányokat az élet csak azért, hogy 10 napért több, mint fél millió forintot haza tudjanak vinni.
Próbáltam beleképzelni magam a helyzetükbe, de őszintén szólva nem ment. Mivel én nekem egy percre nem fordulna meg a fejemben, a legéhínségesebb időszakban sem, hogy a testemet áruljam, és kihasználjanak.
Elmondták ezek a lányok, hogy nem tudják abba hagyni, mert megteremtenek ezzel a munkával egy olyan életszínvonalat magunkat, amelyet már nem tudnak mellőzni egy idő után. Nem képesek lemondani róla. Márkás ruhák, lakás, ház, autó, föld körüli utazás...
De elmondják azt is, hogy ezek megvásárlásával sem boldogok. Akkor meg nem értem? Ellentétekbe ütköző dolgok ezek. Ha nem boldogok ezekkel a dolgokkal, akkor miért van rá szükségük. Ha nincs rá szükségük, miáltal nem boldogabbak tőlük, akkor minek kell kurválkodni értük?!
Bár bizonyára ez a "szakma" egy másfajta életszemléletet, felfogást szükségeltet, mint amivel én rendelkezem.
Mindenesetre elborzasztó, hogy nem kis rétege a női társadalomnak így él Magyarországon. Kérdem én: mire jó ez egyáltalán? Ha nem is akarnak változni, akkor lehet szidni az életet és lehet boldogtalannak lenni.
Tenni kell valamit a jóért, a szebbért, a boldogságért. A pénz nem minden. Sőőőőt... az csak egy kellék termék.