Ha valami távolabbi dolgot említ az ember, mondjuk maradjuk a mostani példánál, szóval egy távolabbi, másik évszak hónapját említve, mindenki azt mondja, hol van az még?
Jól emlékszem, mikor tavaly szeptemberben - épp hogy elkezdődött az új tanév - megemlítettem anyunak, hogy nem sokára itt a karácsony. Erre ő ismét mondta, hogy hol van az még? Mondtam, hogy majd meglátod... És hipp hopp itt volt a karácsony! Anyu sem hitte el, hogy milyen hamar telik az idő.
Szóval ez a mostani szeptember is majd egy kettőre itt lesz, én tudom!
Sok minden fog még addig történni, nem akarok én ennyire előrerohanni. Hiszen olyan dolgok történnek majd velem, amik máskor nem fognak. Amik lezárják a középiskolás tanulmányaimat. Itt lesz a nyár, ami mindig élményekben gazdag, azt sem szeretném azért kihagyni, annak ellenére, hogy utálok izzadni! Megkapom a csodagépet érettségire, akkor még boldogabb lesz a nyári szakasz, hiszen folyton kattintgatni fogok, úgy tervezem!
De aztán bármennyire is akarom majd húzni a nyár végét, nem fogom tudni!
Szeptember sok újat fog hozni, amelyek közül nem mindegyiknek örülök kitörő örömmel.
Én új tanévet kezdek, újságírást fogok tanulni, amit azért várok, hiszen mindig is vonzott ez a dolog és kíváncsi vagyok!
De Ő messze lesz! Hiszen azért Kortrijk nem egy séta távra van innen! Nagyon fog hiányozni! A lassan 5 év alatt még sosem töltöttünk egymástól messze ennyire sok időt, ekkora nagy távban. Furcsa lesz és rossz! De meg kell szoknom, hiszen "csak" fél év! Majd az is hamar elrepül, mint ide szeptember. - Ezzel nyugtatom magam!
Persze semmiképpen nem bánom, hogy megy, még hogyha rettentően is fog hiányozni! Neki ez mindennél nagyobb, vissza nem térő alkalom, és fontos számára! Nem szerettem volna megakadályozni ebben! Szüksége van rá, hát menjen! Én majd itthon várom, hiányolom és szeretni fogom!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése