Magam világa

"Arról, mi az élet igazi élménye

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes és tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi-sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és a rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben."

(Márai Sándor - Füves könyv)

Az egész Márai könyv a kedvencem, de ez az egyik legkedvesebb részlete a számomra!
Mikor először olvastam, még nem értettem, hogy mit akar ezzel a szerző, de aztán telt az idő és rájöttem a lényegre. Arra, hogy az ember el kezdi megismerni önmagát. Felfedez dolgokat és megjegyez dolgokat. Tudja, hogy mik a legrosszabb tulajdonságai és mik azok, amikben a legjobb. Az ember számára ez a legnagyobb utazás élete során, valóban. Hiszen nem tudja, hogy mire számíthat, mi jöhet, mire jöhet rá a következő időkben...
Nincs is annál jobb érzés, mikor az ember lelke harmóniában él együtt a testével! Ez mindennek a nyitja. Ez a legfontosabb lépés a teljes értékű élet felé, úgy gondolom!
Sajnálom azokat az embereket, akik erre nem hagynak időt maguknak! Nem hagynak elég időt arra, hogy megismerjék önmagukat. Pedig ez nagy élmény, számomra legalábbis az, minden egyes apró mozzanata és új felfedezése!

A szívem csücske

Rájöttem, hogy igazán szerencsés vagyok!
Mert nekem van egy másik felem, aki a mindent jelenti. Szeretem Őt és Ő is szeret. Évek óta megbízom benne, Ő az egyetlen, aki a legtöbbet tudja rólam.
Fáj, hogy Ő most messze van és nem lehet mellettem, mikor annyira vágyom Rá! Zavar a nagy távolság, és a néha sosem múló idő... De persze ennek is majd vége lesz és akkor mindennél nagyobb lesz a boldogságom, mert én csak Vele érzem jól magam!!
Addig pedig várok...

Amik igazán fontosak...

Annyira furcsák vagyunk mi emberek!
Miközben a világ más részein nyomorban, háborúban, szegénységben élnek az emberek, mi örülünk és boldogok vagyunk.
Örülünk, hogy minden nap jut étel - napjában többször, van meleg ruhánk, ha fázunk, eljárhatunk szórakozni, hogyha úgy gondoljuk és lényegében mindent megtehetünk vagy megvehetünk, amit csak akarunk. Mindent, amitől jobban (?) érezzük magunkat! Mindez csak pénz kérdése!
Persze miközben a legtöbb ember a rengeteg pénzét költi az egyáltalán nem létszükséghez fontos dolgokra, bele sem gondol, hogy másutt ők effajta dolgokról még csak álmodni sem mernek!
Van, ahol a tiszta ivóvíz, az étel, a meleg ruha, a békesség, a jólét egyáltalán nem egyértelmű dolog! Nem is tudjuk elképzelni mi, akik - szerencsére! -, (még) nem éltünk olyan körülmények között, hogy másként is lehet élni, mint, ahogy most tesszük...
Vágyakozunk ezért-azért, bánkódunk, hogyha valamire még sem futja a pénzünk, amire már nagyon vágytunk, miközben attól az adott dologtól nem is megélhetésünk függ, hanem hogy jobban érezzük magunkat!


Erre a képre a minap bukkantam rá az interneten! Ezek a gyerekek iskolába mennek éppen. A palackban cseppet sem tiszta folyó víz van, amivel a szomjukat csillapítják. A lyukas talpú cipőről nem is beszélve...

Számomra hihetetlen, hogy ebben a civilizáltnak mondott 21. században ekkora szélsőségek vannak a társadalmi csoportok között!
Van, aki már nem tudja mire költeni a pénzét jó dolgában, mert szinte már nincs is olyan, amit ne tudna megvásárolni magának, miközben másoknak egy üres kifli sem jut reggelire -, mint például a képen látható gyerekeknek!
Nem is csak hihetetlen, hanem felháborító is!

Persze nem azt mondom, hogy az ember ne vegyen meg magának néha drágább dolgokat, ha megteheti. Nem erről van szó, hanem arról és azokról, akiknek csak a drága dolog jó! Felfoghatatlan számomra, hogy például Paris Hiltonnak miért kell a világ másik végéről származó, méregdrága ásványvizet inni itt Budapesten?! Nem csúszik le a torkán talán a "normális" fővárosi ivóvíz? Hihetetlen. Ezek a felháborítóan felesleges luxus dolgok.
"Mert ő megteheti" bizonyára ez lenne rá a válasz! Valószínűleg igen. De, ha nekem ennyi pénzem lenne, akkor is képes lennék meginni a csapból folyó vizet...
Szerintem alapvetően az emberek felfogásával van a probléma! Azzal, hogyha gazdag az ember és márkás dolgokat vesz, akkor hatalmasabbnak, kiváltságosabbnak tűnik, mint aki nem hord márkás ruhát. Az egész világ ezt diktálja felénk! Ezt közvetíti az egész média! "Minden, ami márkás jobb" - mondják. Pedig nem. Hiszen ami márkás, nem feltétlenül jó is. Ez a kettő nem függ össze! A legtöbb esetben az ember a márkát fizeti meg. A jól bevezetett és méregdrága márkanevet. Nem pedig a minőséget! De az emberek vakok, nem figyelnek ilyenekre! És mivel a pénz beszél -, mert igen is a pénz beszél-, így megfizethetik a márkát és így már egyből "menővé" vállnak! Így hiszik. És sokan ezt el is hiszik róluk, ez is bosszantó!

Én próbálok nem ilyen lenni!
Ha valamire vágyom - bár most nem is tudnám megnevezni azt a dolgot, amire vágyom és pénzbe kerül -, és nem kapom meg, nem csapok cirkuszt és hisztit! Beletörődöm és bízom benne, hogy talán megkapom később... Ha pedig még sem, nem dől össze a világ! Attól még nem leszek se több, se kevesebb.
Én nem hiszek abban, hogy ha valakinek pénze van, akkor már mindene van! A legtöbb pénzes ember elhiszi, hogy neki az ég világon mindene van. Miközben a világ, egyszerűen csodálatos dolgait észre sem veszik, amik igazán fontosak lennének az életben. Nekik csak az a fontos, ami kézzel fogható és mások számára megfizethetetlen. Közben pedig a legszebb dolgok az életben azon, amiket az ember érez, lát, hall és felfog. Nem pedig egy cipő, ruha, hatalmas ház és még sorolhatnám...
Igazából az ilyen embereket egyrészt szánom másrészt pedig sajnálom! Ők abban a világban élnek, ahol minden tündöklő és a pénz "boldogít"! El sem tudnák képzelni az életüket ezen drága dolgok nélkül.
De bízom benne, hogy egyszer majd nagyot fordul a világ és minden megváltozik!

Szeptember 3.

És immáron a 20. évembe léptem, éjfél után nem sokkal!

Minden egyes születésnapom után hitetlenkedve gondolok bele, hogy eltelt még egy év.
Pár éve el sem tudtam képzelni, hogy leszek én is 20 éves és lám!
Mikor az ember gyerek, nem gondolkodik ilyeneken, hogy milyen lesz majd, amikor 18-20 éves lesz. Csak úgy halványan elképzeli, hogy akkor már öreg lesz... Én így voltam legalábbis és most, hogy betöltöttem a 20-at, nem érzem magam öregnek! (Bár nem is vagyok! Ahhoz kell még 40 év!)
Gyerekkorban olyan lassan telik az idő - ezt pont a múltkor hallottam Amélie csodálatos életében. Minden egyes nap csigalassúsággal telik, aztán az ember 50 évesen hirtelen a fejéhez kap, hogy mennyi idő telt el. És valóban így van! - Bár én még nem vagyok 50 éves. De így 20 évesen is meg tudom ítélni, hogy majd én is így leszek annyi idősen. Mert már most úgy vagyok, hogy jesszus... Sok mindenre nem is emlékszem az egyek évekből! Furcsa ez, nagyon furcsa! És egyre furcsább lesz, ahogy idősödöm. Így van ez?

A vacsora: sült zöld paradicsom

Szeretem az olyan filmeket, amik olyan könyvek alapján készültek, amelyeket már olvastam.
Így volt ez a mára választott filmmel is. A Sült zöld paradicsom-mal. Nem régiben olvastam Fannie Flagg könyvét. Tetszett, nagyon tetszett, így az egyik kedvencemnek is tekintem.
Aztán a minap meg tudtam, hogy készült a könyv alapján egy film is. Nem is tudtam eddig!
Kíváncsi voltam, így megnéztem.
Ha másra nem is jók a könyvet feldolgozó filmek, arra igen, hogy összehasonlítsam az elképzelt története a megvalósítottal.
Sokszor, sőt legtöbbször azt tapasztalom - és rajtam kívül még mások is tapasztalják -, hogy a könyv sokkal jobb, mint a film. Bár ez nagyon evidens, hiszen minden ember másként képzeli el az olvasott könyv szereplőit, helyszíneit, történetét. Másként képzeli el az olvasó, mint az író. Vagy ahogy a rendező, aki aztán megfilmesíti.
De ebben az esetben, szinte olyan volt a film, mint a könyv. Persze az arcok mások, hiszen másként képzeltem el a főszereplő nő arcát, mint amilyen a színésznőé, Kathy Bates-é.

A történet arról szól, hogy van egy nő, Evelyn Couch, aki egy túlsúlyos munkanélküli és aki épp a változókorral küzd. Férjével egyre inkább elidegenednek egymástól. Miközben Evelyn próbálja menteni a házasságukat - minden este finom vacsorát főz, csinosan öltözködik, még foglalkozásra is jár, hogy könnyebb legyen a dolga -, férje,Ed eközben csak meccseket néz a fotelből és nem értékeli felesége törekvéseit.
Egy napon ellátogatnak a Ed nagynénjéhez a Rose Hills nevű idősek otthonába. A nagynéni nem látja szívesen Evelyn-t, így míg Ed a rokonával beszélget, Evelyn kiül a társalgóba egy szelet csokoládé társaságába. Amikor odalép hozzá egy öreg hölgy, Ninny Threadgoode. Ő is az otthon lakója, de ő csak addig marad ott, míg barátnője (és szobatársa) ott van.
Ninny egyből baráti csevegésbe kezd Evelyn-nel. Jócskán visszarepülnek az időben, miközben fiatalkori emlékeiről mesél.
Elmeséli annak a családnak a történetét, akik őt örökbe fogadták. A történet főszereplői két fiatal lány, Idgie Threadgoode és Ruth Jameson.
Idgie egy igazán különc lány, aki a saját szabályai szerint él, senki nem tudja kordában tartani. Nem jár templomba, ahogy azt a város szinte összes lakója elvárná tőle. A fekete emberekkel barátkozik, amit a korszellem nem tűr jó néven.Egyetlen embert szeret az életében a legjobban, a bátyját Buddy-t.
Buddy szerelmes Ruth-ba. Amikor egyszer együtt mennek sétálni, Ruth kalapja elrepül, a fiú pedig utána szalad a síneken. Beszorul a lába, miközben a vonat felé tart...
Buddy halála nagyon megviseli Idgie-t. Ruth elhagyj a várost, csak évek múltán tér vissza, a Threadgoode család kérésére, hogy próbáljon meg hatni Idgie-re.
Ruth először fel akarja adni, de aztán aztán megismeri igazából a fiatal Threadgoode lányt.
Idgie puszta kézzel szedi ki a friss mézet Ruth számára a méhek odújából és egy fantasztikus születésnapi meglepetést is rendez számára.
Ruth a nyár végén elhagyja a családot, mert udvarlója feleségül kérte. Idgie tajtékzani kezd, teljesen beleőrül abba, hogy elhagyja lány. Nem válaszol az esküvői meghívásra sem, de elmegy, távolról nézi végig az eseményt.
Évekig nem találkozik a két lány, amikor is Idgie erőt vesz magán, és ellátogat Ruthékhoz.
Ruth arcát egy nagy lila folt árnyékolja, amiből Idgie rögtön tudja, hogy férje mit művel vele.
Egy napon levél érkezik a Threadgoode házhoz, amiben Ruth édesanyjának halál híre áll, valamint egy idézet a Bibliából, amiből Idgie rájön, hogy Ruth segítséget kér.
Elmegy két barátjával Ruth-ért, aki gyermeket vár. Még otthon találja őket a férj, Frank Benett, aki lelöki feleségét a lépcsőről. Idgie ekkor megfenyegeti Frank-et.
A két lány visszatér Whistle Stop-ba, ahol közös életet kezdenek.
Megszületik Ruth kisfia, az ifjabb Buddy. Nyitnak egy közös kisvendéglőt, a Kismegálló kávéházat. Itt mindenkinek jut étel, feketének, fehérnek, szegénynek, gazdagnak. A vendéglő specialitása a sült zöld paradicsom, amelyet Idgie süt először a vendégeknek.
Egy napon meglátogatja őket Ruth férje, hogy láthassa megszületett fiát. Megjegyzi, hogy egyszer még eljön érte. Meg is tette. Egy este megjelent Ruth-ék házában, miközben Idgie fellépésen volt és el akarja rabolni a gyereket. De aztán a fekete pincérnő, Sipsey leüti a férfit, aki meghal.
Tudták, hogy ezért bajba fognak kerülni, nagy bajba, hiszen Sipsey megölt egy ember. Ez alapvetően súlyos bűncselekménynek számít, de hogy még az elkövető fekete, így még nagyobb büntetésre számíthat.
Idgie kitalál egy tervet, hogy eltüntessék a holttest és az autót, hogy ne kerüljön senki bajba.
Frank Benett holttestét megfőzik és feltálalják pecsenyeként a vendéglőben. Az autót pedig a folyóba vetik.
Mivel Frank ilyen hirtelen és nyom nélkül eltűnt, a rendőrség gyanakodni kezd. Egy nyomozó évekig jár a Kismegállóba, hogy szemmel tartsa és kiderítsen valamit, pontosabban be tudja bizonyítani, hogy Frank Benett-et Idgie ölte meg.
Az ott tartózkodása ideje alatt aztán mindig pecsenyét eszik, amik roppant módon ízlik neki. Nem is sejti, hogy a keresett ember húsából falatozik jóízűen.
Egyszer egy nagy esőzés után a folyó kivetette magából Frank autóját. Tárgyalásra kerül a dolog és vádlottként ül a padon Idgie valamint Sipsey fia, Big George.
A helyi pap - aki egyébként egészen idági próbálta jó útra terelni Idgie-t -, tanúskodása meggyőzi a bíróságot, egy hamis alibivel, ami által ejtik a vádat és kiengedik őket a bíróságról.
Egy délutánon ifjabb Buddy a síneken játszik a többi gyerekkel... A vonat elveszi tőle a bal kezét, aminek következtében Csonkának hívják ezután Buddy-t. A karját eltemetik.
Boldogan élnek így, amikor egy napon Ruth egészsége megromlik. Rákot diagnosztizálnak nála, amelynek következtében nagyon hamar meghal.
Idgie neveli tovább a csonka kezű Buddy-t...

Ninny a történetét nem egy délután alatt meséli el, hanem több látogatás alkalmával. Evelyn már csak az idős néni miatt jár az otthonba, van, hogy Ed nélkül.
Evelyn igazi barátra lel Ninny-ben. Nagy hatással van rá a személyisége és a története. Evelyn teljesen megváltozik. Tornázik és lefogy, felhagy azzal, hogy férje után fut, aki nem is törődik vele. Munkába áll és nem hagyja, hogy úrrá legyen rajta változókor.
Ed rájön, hogy eddig nem jól működtek a dolgok és próbálja helyre hozni a dolgokat.
Evelyn eltervezi, hogy hazaviszi a saját házukba Ninny-t. El is megy az otthonba, ahol már csak az üres ágyát találja meg a néninek. Azt hiszi, hogy meghalt. De aztán a nővér felvilágosítja, hogy nem ő halt meg, hanem a szobatársa. Threadgoode néni taxit hívott és hazament, ahogy ígérte. Csak, hogy a házát "ellopták", így nincs hová mennie. Evelyn utána megy és elmondja neki, hogy ő szívesen látja náluk a nénit.
Mielőtt elindulnának hazafelé, Ninny megmutatja Ruth sírját. A sír mellett egy friss üveg méz áll és egy kis levél, amire azt írták: a Méhbűvölődtől.
Evelyn ekkor rájön, hogy Ninny valójában Idgie és, hogy most már ő a legjobb barátnője.

Remek, barátságos és szeretettel teli a történet! Nagy kedvenc, most már nem csak a könyv, hanem a film is!

Szombati esőzés

Valamicskét javít a hangulatomon ez a Hits of th 50s válogatás! Nem szeretem, amikor ilyen bosszús az idő. Nem szeretem, hogy eltűnnek a színek, szürke minden, hogy minden vizes és borús. Minden ember hangulata negatívabbá válik! Valamint hideg is van. Majdnem 10°C-szal változott a hőmérséklet. Egyébként is frontérzékeny vagyok, de most még kissé beteges is, mert néhány napja fáj a torkom, most meg még a fejem is kába. Nem szeretek ilyen állapotban lenni!
Szeretnék örök tavaszt!

Amélie-vel töltött délelőtt

Még működik a videónk.
Annyira régen néztem rajta valamit, hogy már nem is gondoltam, hogy működik. Pedig egészen új példánya az effajta szórakoztatásnak. Alig használtuk, mielőtt kiment a divatból.
Ma bekapcsoltam és megnéztem Amélie csodálatos életét, persze nem először.
Egyértelműen a NAGY kedvenc! Csodás alkotás, meg érdemelte azokat a díjakat, amiket kapott (Európai filmdíjak - legjobb film, César-díj - legjobb rendező és legjobb film, két BAFTA díj - az egyik a legjobb forgatókönyvé volt és még Oscarra is jelölték).
A történet mindig magával ragad. Szeretem, hogy egyedi, szeretem a mesélő hangját, szeretem a szereplőket, Amélie különös lényét, a film kissé elvont stílusát, szeretem, hogy francia és szeretem, hogy rá mutat arra, hogy hogyan lehet csodálatosabban élni! És ez a legfontosabb! Az, hogy benne van minden, ami kiragadja az embert a szürke hétköznapok tömegéből. Tanulságos és szórakoztató egyszerre, nem csodálom, hogy annyian kedvelik a művet!
És jelentem én is első számú rajongóvá léptem elő!