Magam világa

"Arról, mi az élet igazi élménye

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes és tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi-sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és a rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben."

(Márai Sándor - Füves könyv)

Az egész Márai könyv a kedvencem, de ez az egyik legkedvesebb részlete a számomra!
Mikor először olvastam, még nem értettem, hogy mit akar ezzel a szerző, de aztán telt az idő és rájöttem a lényegre. Arra, hogy az ember el kezdi megismerni önmagát. Felfedez dolgokat és megjegyez dolgokat. Tudja, hogy mik a legrosszabb tulajdonságai és mik azok, amikben a legjobb. Az ember számára ez a legnagyobb utazás élete során, valóban. Hiszen nem tudja, hogy mire számíthat, mi jöhet, mire jöhet rá a következő időkben...
Nincs is annál jobb érzés, mikor az ember lelke harmóniában él együtt a testével! Ez mindennek a nyitja. Ez a legfontosabb lépés a teljes értékű élet felé, úgy gondolom!
Sajnálom azokat az embereket, akik erre nem hagynak időt maguknak! Nem hagynak elég időt arra, hogy megismerjék önmagukat. Pedig ez nagy élmény, számomra legalábbis az, minden egyes apró mozzanata és új felfedezése!

A szívem csücske

Rájöttem, hogy igazán szerencsés vagyok!
Mert nekem van egy másik felem, aki a mindent jelenti. Szeretem Őt és Ő is szeret. Évek óta megbízom benne, Ő az egyetlen, aki a legtöbbet tudja rólam.
Fáj, hogy Ő most messze van és nem lehet mellettem, mikor annyira vágyom Rá! Zavar a nagy távolság, és a néha sosem múló idő... De persze ennek is majd vége lesz és akkor mindennél nagyobb lesz a boldogságom, mert én csak Vele érzem jól magam!!
Addig pedig várok...

Amik igazán fontosak...

Annyira furcsák vagyunk mi emberek!
Miközben a világ más részein nyomorban, háborúban, szegénységben élnek az emberek, mi örülünk és boldogok vagyunk.
Örülünk, hogy minden nap jut étel - napjában többször, van meleg ruhánk, ha fázunk, eljárhatunk szórakozni, hogyha úgy gondoljuk és lényegében mindent megtehetünk vagy megvehetünk, amit csak akarunk. Mindent, amitől jobban (?) érezzük magunkat! Mindez csak pénz kérdése!
Persze miközben a legtöbb ember a rengeteg pénzét költi az egyáltalán nem létszükséghez fontos dolgokra, bele sem gondol, hogy másutt ők effajta dolgokról még csak álmodni sem mernek!
Van, ahol a tiszta ivóvíz, az étel, a meleg ruha, a békesség, a jólét egyáltalán nem egyértelmű dolog! Nem is tudjuk elképzelni mi, akik - szerencsére! -, (még) nem éltünk olyan körülmények között, hogy másként is lehet élni, mint, ahogy most tesszük...
Vágyakozunk ezért-azért, bánkódunk, hogyha valamire még sem futja a pénzünk, amire már nagyon vágytunk, miközben attól az adott dologtól nem is megélhetésünk függ, hanem hogy jobban érezzük magunkat!


Erre a képre a minap bukkantam rá az interneten! Ezek a gyerekek iskolába mennek éppen. A palackban cseppet sem tiszta folyó víz van, amivel a szomjukat csillapítják. A lyukas talpú cipőről nem is beszélve...

Számomra hihetetlen, hogy ebben a civilizáltnak mondott 21. században ekkora szélsőségek vannak a társadalmi csoportok között!
Van, aki már nem tudja mire költeni a pénzét jó dolgában, mert szinte már nincs is olyan, amit ne tudna megvásárolni magának, miközben másoknak egy üres kifli sem jut reggelire -, mint például a képen látható gyerekeknek!
Nem is csak hihetetlen, hanem felháborító is!

Persze nem azt mondom, hogy az ember ne vegyen meg magának néha drágább dolgokat, ha megteheti. Nem erről van szó, hanem arról és azokról, akiknek csak a drága dolog jó! Felfoghatatlan számomra, hogy például Paris Hiltonnak miért kell a világ másik végéről származó, méregdrága ásványvizet inni itt Budapesten?! Nem csúszik le a torkán talán a "normális" fővárosi ivóvíz? Hihetetlen. Ezek a felháborítóan felesleges luxus dolgok.
"Mert ő megteheti" bizonyára ez lenne rá a válasz! Valószínűleg igen. De, ha nekem ennyi pénzem lenne, akkor is képes lennék meginni a csapból folyó vizet...
Szerintem alapvetően az emberek felfogásával van a probléma! Azzal, hogyha gazdag az ember és márkás dolgokat vesz, akkor hatalmasabbnak, kiváltságosabbnak tűnik, mint aki nem hord márkás ruhát. Az egész világ ezt diktálja felénk! Ezt közvetíti az egész média! "Minden, ami márkás jobb" - mondják. Pedig nem. Hiszen ami márkás, nem feltétlenül jó is. Ez a kettő nem függ össze! A legtöbb esetben az ember a márkát fizeti meg. A jól bevezetett és méregdrága márkanevet. Nem pedig a minőséget! De az emberek vakok, nem figyelnek ilyenekre! És mivel a pénz beszél -, mert igen is a pénz beszél-, így megfizethetik a márkát és így már egyből "menővé" vállnak! Így hiszik. És sokan ezt el is hiszik róluk, ez is bosszantó!

Én próbálok nem ilyen lenni!
Ha valamire vágyom - bár most nem is tudnám megnevezni azt a dolgot, amire vágyom és pénzbe kerül -, és nem kapom meg, nem csapok cirkuszt és hisztit! Beletörődöm és bízom benne, hogy talán megkapom később... Ha pedig még sem, nem dől össze a világ! Attól még nem leszek se több, se kevesebb.
Én nem hiszek abban, hogy ha valakinek pénze van, akkor már mindene van! A legtöbb pénzes ember elhiszi, hogy neki az ég világon mindene van. Miközben a világ, egyszerűen csodálatos dolgait észre sem veszik, amik igazán fontosak lennének az életben. Nekik csak az a fontos, ami kézzel fogható és mások számára megfizethetetlen. Közben pedig a legszebb dolgok az életben azon, amiket az ember érez, lát, hall és felfog. Nem pedig egy cipő, ruha, hatalmas ház és még sorolhatnám...
Igazából az ilyen embereket egyrészt szánom másrészt pedig sajnálom! Ők abban a világban élnek, ahol minden tündöklő és a pénz "boldogít"! El sem tudnák képzelni az életüket ezen drága dolgok nélkül.
De bízom benne, hogy egyszer majd nagyot fordul a világ és minden megváltozik!

Szeptember 3.

És immáron a 20. évembe léptem, éjfél után nem sokkal!

Minden egyes születésnapom után hitetlenkedve gondolok bele, hogy eltelt még egy év.
Pár éve el sem tudtam képzelni, hogy leszek én is 20 éves és lám!
Mikor az ember gyerek, nem gondolkodik ilyeneken, hogy milyen lesz majd, amikor 18-20 éves lesz. Csak úgy halványan elképzeli, hogy akkor már öreg lesz... Én így voltam legalábbis és most, hogy betöltöttem a 20-at, nem érzem magam öregnek! (Bár nem is vagyok! Ahhoz kell még 40 év!)
Gyerekkorban olyan lassan telik az idő - ezt pont a múltkor hallottam Amélie csodálatos életében. Minden egyes nap csigalassúsággal telik, aztán az ember 50 évesen hirtelen a fejéhez kap, hogy mennyi idő telt el. És valóban így van! - Bár én még nem vagyok 50 éves. De így 20 évesen is meg tudom ítélni, hogy majd én is így leszek annyi idősen. Mert már most úgy vagyok, hogy jesszus... Sok mindenre nem is emlékszem az egyek évekből! Furcsa ez, nagyon furcsa! És egyre furcsább lesz, ahogy idősödöm. Így van ez?