Így volt ez a mára választott filmmel is. A Sült zöld paradicsom-mal. Nem régiben olvastam Fannie Flagg könyvét. Tetszett, nagyon tetszett, így az egyik kedvencemnek is tekintem.
Aztán a minap meg tudtam, hogy készült a könyv alapján egy film is. Nem is tudtam eddig!
Kíváncsi voltam, így megnéztem.
Ha másra nem is jók a könyvet feldolgozó filmek, arra igen, hogy összehasonlítsam az elképzelt története a megvalósítottal.
Sokszor, sőt legtöbbször azt tapasztalom - és rajtam kívül még mások is tapasztalják -, hogy a könyv sokkal jobb, mint a film. Bár ez nagyon evidens, hiszen minden ember másként képzeli el az olvasott könyv szereplőit, helyszíneit, történetét. Másként képzeli el az olvasó, mint az író. Vagy ahogy a rendező, aki aztán megfilmesíti.
De ebben az esetben, szinte olyan volt a film, mint a könyv. Persze az arcok mások, hiszen másként képzeltem el a főszereplő nő arcát, mint amilyen a színésznőé, Kathy Bates-é.
A történet arról szól, hogy van egy nő, Evelyn Couch, aki egy túlsúlyos munkanélküli és aki épp a változókorral küzd. Férjével egyre inkább elidegenednek egymástól. Miközben Evelyn próbálja menteni a házasságukat - minden este finom vacsorát főz, csinosan öltözködik, még foglalkozásra is jár, hogy könnyebb legyen a dolga -, férje,Ed eközben csak meccseket néz a fotelből és nem értékeli felesége törekvéseit.
Egy napon ellátogatnak a Ed nagynénjéhez a Rose Hills nevű idősek otthonába. A nagynéni nem látja szívesen Evelyn-t, így míg Ed a rokonával beszélget, Evelyn kiül a társalgóba egy szelet csokoládé társaságába. Amikor odalép hozzá egy öreg hölgy, Ninny Threadgoode. Ő is az otthon lakója, de ő csak addig marad ott, míg barátnője (és szobatársa) ott van.
Ninny egyből baráti csevegésbe kezd Evelyn-nel. Jócskán visszarepülnek az időben, miközben fiatalkori emlékeiről mesél.
Elmeséli annak a családnak a történetét, akik őt örökbe fogadták. A történet főszereplői két fiatal lány, Idgie Threadgoode és Ruth Jameson.
Idgie egy igazán különc lány, aki a saját szabályai szerint él, senki nem tudja kordában tartani. Nem jár templomba, ahogy azt a város szinte összes lakója elvárná tőle. A fekete emberekkel barátkozik, amit a korszellem nem tűr jó néven.Egyetlen embert szeret az életében a legjobban, a bátyját Buddy-t.
Buddy szerelmes Ruth-ba. Amikor egyszer együtt mennek sétálni, Ruth kalapja elrepül, a fiú pedig utána szalad a síneken. Beszorul a lába, miközben a vonat felé tart...
Buddy halála nagyon megviseli Idgie-t. Ruth elhagyj a várost, csak évek múltán tér vissza, a Threadgoode család kérésére, hogy próbáljon meg hatni Idgie-re.
Ruth először fel akarja adni, de aztán aztán megismeri igazából a fiatal Threadgoode lányt.
Idgie puszta kézzel szedi ki a friss mézet Ruth számára a méhek odújából és egy fantasztikus születésnapi meglepetést is rendez számára.
Ruth a nyár végén elhagyja a családot, mert udvarlója feleségül kérte. Idgie tajtékzani kezd, teljesen beleőrül abba, hogy elhagyja lány. Nem válaszol az esküvői meghívásra sem, de elmegy, távolról nézi végig az eseményt.
Évekig nem találkozik a két lány, amikor is Idgie erőt vesz magán, és ellátogat Ruthékhoz.
Ruth arcát egy nagy lila folt árnyékolja, amiből Idgie rögtön tudja, hogy férje mit művel vele.
Egy napon levél érkezik a Threadgoode házhoz, amiben Ruth édesanyjának halál híre áll, valamint egy idézet a Bibliából, amiből Idgie rájön, hogy Ruth segítséget kér.
Elmegy két barátjával Ruth-ért, aki gyermeket vár. Még otthon találja őket a férj, Frank Benett, aki lelöki feleségét a lépcsőről. Idgie ekkor megfenyegeti Frank-et.
A két lány visszatér Whistle Stop-ba, ahol közös életet kezdenek.
Megszületik Ruth kisfia, az ifjabb Buddy. Nyitnak egy közös kisvendéglőt, a Kismegálló kávéházat. Itt mindenkinek jut étel, feketének, fehérnek, szegénynek, gazdagnak. A vendéglő specialitása a sült zöld paradicsom, amelyet Idgie süt először a vendégeknek.
Egy napon meglátogatja őket Ruth férje, hogy láthassa megszületett fiát. Megjegyzi, hogy egyszer még eljön érte. Meg is tette. Egy este megjelent Ruth-ék házában, miközben Idgie fellépésen volt és el akarja rabolni a gyereket. De aztán a fekete pincérnő, Sipsey leüti a férfit, aki meghal.
Tudták, hogy ezért bajba fognak kerülni, nagy bajba, hiszen Sipsey megölt egy ember. Ez alapvetően súlyos bűncselekménynek számít, de hogy még az elkövető fekete, így még nagyobb büntetésre számíthat.
Idgie kitalál egy tervet, hogy eltüntessék a holttest és az autót, hogy ne kerüljön senki bajba.
Frank Benett holttestét megfőzik és feltálalják pecsenyeként a vendéglőben. Az autót pedig a folyóba vetik.
Mivel Frank ilyen hirtelen és nyom nélkül eltűnt, a rendőrség gyanakodni kezd. Egy nyomozó évekig jár a Kismegállóba, hogy szemmel tartsa és kiderítsen valamit, pontosabban be tudja bizonyítani, hogy Frank Benett-et Idgie ölte meg.
Az ott tartózkodása ideje alatt aztán mindig pecsenyét eszik, amik roppant módon ízlik neki. Nem is sejti, hogy a keresett ember húsából falatozik jóízűen.
Egyszer egy nagy esőzés után a folyó kivetette magából Frank autóját. Tárgyalásra kerül a dolog és vádlottként ül a padon Idgie valamint Sipsey fia, Big George.
A helyi pap - aki egyébként egészen idági próbálta jó útra terelni Idgie-t -, tanúskodása meggyőzi a bíróságot, egy hamis alibivel, ami által ejtik a vádat és kiengedik őket a bíróságról.
Egy délutánon ifjabb Buddy a síneken játszik a többi gyerekkel... A vonat elveszi tőle a bal kezét, aminek következtében Csonkának hívják ezután Buddy-t. A karját eltemetik.
Boldogan élnek így, amikor egy napon Ruth egészsége megromlik. Rákot diagnosztizálnak nála, amelynek következtében nagyon hamar meghal.
Idgie neveli tovább a csonka kezű Buddy-t...
Ninny a történetét nem egy délután alatt meséli el, hanem több látogatás alkalmával. Evelyn már csak az idős néni miatt jár az otthonba, van, hogy Ed nélkül.
Evelyn igazi barátra lel Ninny-ben. Nagy hatással van rá a személyisége és a története. Evelyn teljesen megváltozik. Tornázik és lefogy, felhagy azzal, hogy férje után fut, aki nem is törődik vele. Munkába áll és nem hagyja, hogy úrrá legyen rajta változókor.
Ed rájön, hogy eddig nem jól működtek a dolgok és próbálja helyre hozni a dolgokat.
Evelyn eltervezi, hogy hazaviszi a saját házukba Ninny-t. El is megy az otthonba, ahol már csak az üres ágyát találja meg a néninek. Azt hiszi, hogy meghalt. De aztán a nővér felvilágosítja, hogy nem ő halt meg, hanem a szobatársa. Threadgoode néni taxit hívott és hazament, ahogy ígérte. Csak, hogy a házát "ellopták", így nincs hová mennie. Evelyn utána megy és elmondja neki, hogy ő szívesen látja náluk a nénit.
Mielőtt elindulnának hazafelé, Ninny megmutatja Ruth sírját. A sír mellett egy friss üveg méz áll és egy kis levél, amire azt írták: a Méhbűvölődtől.
Evelyn ekkor rájön, hogy Ninny valójában Idgie és, hogy most már ő a legjobb barátnője.
Remek, barátságos és szeretettel teli a történet! Nagy kedvenc, most már nem csak a könyv, hanem a film is!
